Termőföld - VIII. FEJEZET. A talaj tápsói

A növényeknek testük felépítéséhez bizonyos mennyiségü tápsóra is van szükségük. Ha a növényt elégetjük, ezeket a tápsókat hamu alakjában kapjuk vissza és ezért hamualkat­részek­nek is hivják őket. A nélkülözhetetlen hamualkatrészek, melyek nélkül a magasabbrendü növények nem élnek meg, a káli, a mész, a magnézia, a vas, a foszfor és a kén különböző vegyületeiből állnak. Ha ezeknek az anyagoknak egyike is hiányzik, vagy olyan állapotban van, hogy azt a növény nem veheti fel, a növény elpusztul.
Ezeken az anyagokon, kivül a növény más elemi testek vegyületeit is felveszi és felhasználja teste felépítésére, ilyenek a szilicium, a chlór, a nátrium, az aluminium, a mangán stb. különböző vegyületei, ezeknek élettani szerepe kevésbé ismeretes.
Lássuk ezeknek az anyagoknak előfordulását és szerepét egyenként.
A kálivegyületek. A káli nélkülözhetetlen növényi tápanyag. Káli nélkül megszünik a növényben a keményítőképzés és ennek következtében a növény nem fejlődik. A káliban gazdag talajokban a magvak feltünően nagyobbak, mint a káliszegény talajokban. Megfigyel­ték még azt is, hogy a káliban gazdag talajban élő növények sokkal jobban birják el az idő­járás viszontagságait és állnak ellen a betegségeknek, mint a káliéhes növények.
A káli a földkéreg kőzeteinek aránylag elterjedt alkotórésze. A különböző kálitartalmú ásvá­nyok, a káliföldpát, a csillámok, amfibolok és augitok hidrolites bomlásakor felszabadul. Egyike azoknak az anyagoknak, melyek a talajból nehezen lúgozódnak ki.
A nátriumvegyületek. A nátriumvegyületek a kálivegyületekkel ellentétben a talaj leg­könnyeb­ben kilúgozható vegyületei közé tartoznak. Az agyagos részek alig kötik meg. Nátrium­sók ennélfogva csak olyan talajokban halmozódnak fel, melyekben a kilúgzás csekély. Ezekben annyi nátriumsó halmozódhat fel, hogy a talaj felszinén kivirágzanak és ilyenkor a talaj termékenységét lényegesen befolyásolhatják. Ezek a vegyületek a nátrium szulfátja = glaubersó, a nátrium chloridja = konyhasó és a nátrium hidrokarbonátja = szódabikarbona. Bizonyos körülmények közt, melyekkel a szikes talajokról szóló fejezetben foglalkozunk, a talajban nátriumkarbonát = szóda is keletkezik. A szóda a talaj káros alkatrészei közé tartozik, egyrészt, mert erősen lúgos hatásánál fogva a talaj fizikai sajátságait rontja, másrészt, mert már kis mennyiségben is növényi méreg.
A nátrium szerepe a növények életében még kevéssé ismeretes. Nem tartozik a nélkülözhetetlen tápanyagok közé. A növények rendesen csak keveset vesznek fel belőle, kivéve a sós talajon és a tengerben élőket, melyek sok konyhasót képesek testükben felhal­mozni. Ezeknek hamuja jórészt nátriumvegyületekből áll. Ujabb megfigyelések azt bizonyít­ják, hogy a növény szükségelte káli egy részét a nátron helyettesítheti, de egészen nem pótolhatja.
A mészvegyületek. A mész rendkivül fontos szerepet tölt be a talajban. Láttuk már, hogy az oldható mészvegyületek megjavítják a nehéz agyagos talajokat, a meszezett agyag átbocsátja a vizet és kötöttsége is csökken. Ezenkivül a mész nélkülözhetetlen a hasznos baktériumok munkájához, mert közömbösíti a nitrifikáló baktériumok által termelt salétromsavat. De nél­külözhetetlen tápanyaga a növényeknek is. A növények által felvett mész mennyisége nem sok, de ha ez a kevés nem áll rendelkezésére, a növény nem él meg. Vannak növények, melyek igen kevés mésszel beérik, sőt olyanok is vannak, melyek meszes talajon sinylődnek és elpusztulnak. Ilyenek a már említett Sphagnum‑mohák és általában a mohalápok növényei, továbbá a kertészek által tenyésztett disznövények közül az Azalea és Rododendron. A gyógynövények közül a piros gyüszüvirág (Digitalis purpurea) vadon csak nagyon kevés meszet tartalmazó talajon fordul elő. Viszont más növények csak meszes talajon diszlenek, ilyenek a csonthéjas gyümölcsfáink. Általában véve meszes talajon sokkal több növény diszlik, a virágok szebbek és illatosabbak, a gyümölcsök zamatosabbak, mint a nem meszes talajon.
A mész a talajokban főleg mint szénsavas mész fordul elő. Ha meszes talajt egy csepp savval (sósavval vagy erős ecettel) leöntünk, akkor a sav a szénsavas meszet elbontja és a felszabaduló szénsavgáz buborékolva eltávozik, a talaj pezseg. Az ilyen savtól pezsgő talajok azonban legalább 2‑3% szénsavas meszet tartalmaznak, ha ennél kevesebb a mész, akkor a felszabaduló szénsav olyan kevés, hogy nem vesszük észre. Ahhoz azonban, hogy a mész jótékony hatását kifejthesse, jóval kevesebb is elegendő, 0.2% meszet tartalmazó talajon már a legtöbb meszet kedvelő növény megél, a nitrifikáló baktériumok pedig 0.1%‑al is beérik. Nekik elég, ha annyi mész van a talajban, amennyi a talajt gyengén lúgossá teszi. A talaj lúgos vagy savanyú voltának megállapítására a következő egyszerü próba szolgálhat. Vegyünk egy darabka közömbös (se nem piros, se nem kék) lakmuszpapirt, nedvesítsük meg desztillált vizzel, borítsuk be egy kis darab vékony itatós papirral, erre tegyünk egy keveset a megvizsgálandó talajból és nedvesítsük meg szintén desztillált vizzel. Az itatós papirt csak azért tesszük a talaj és lakmuszpapir közé, hogy a talaj a papirost ne piszkítsa be és így jobban láthassuk a szinváltozást. Ha most a lakmuszpapir szine pár másodpercen belül megkékül, akkor talajunk túlságos lúgos, szódát tartalmaz. Ha a megkékülés csak hosszabb idő, 10‑15 perc mulva áll be, akkor talajunk gyengén lúgos és elég meszet tartalmaz ahhoz, hogy a legtöbb meszet kedvelő növény megélhessen benne. Mig ha a papir megvörösödik, akkor a talaj savanyú és sem a nitrifikáló baktériumok, sem a meszet kedvelő növények nem élnek meg benne. Ha az ilyen talajon meszet kedvelő növényeket akarunk termelni, akkor a talajt meszeznünk kell.
Vannak olyan növények is, melyek a túlsok meszet tartalmazó talajban nem diszlenek, hanem sárgaságba esnek és elpusztulnak. Ilyenek például bizonyos amerikai szőlőfajták. Így a Riparia portalis nevü amerikai alanyfaj nem diszlik olyan talajban, mely 12%‑nál több meszet tartalmaz. Tenyészetére nézve azonban nem közömbös az, hogy a mész milyen finomságban fordul elő a talajban. Éppen az amerikai szőlőfajták mésztürő képességének tanulmányo­zásánál észlelték azt, hogy a sok mész csak akkor hat károsan, ha finom eloszlású. A talajban levő nagyobb mészkődarabkák közömbösek, mert nagyon lassan oldódnak a talajnedvesség­ben, mig az igen apró mészszemecskék gyorsan oldódnak és így bizonyos körülmények közt a talajnedvesség annyi oldott meszet tartalmazhat, amennyi már árt a növényeknek. A Riparia portalis mésztürő képessége tehát 12% finom mész.
Ha a talajban sok, 40‑50%‑nál több a finom mész, márgás talajokról beszélünk. Ezek nagyon porózusak és ennek következtében a vizet áteresztik. Ilyen talajokon a növények gyakran a szárazságtól szenvednek. Rendszerint csak kevés humuszt tartalmaznak és erős trágyázással javíthatók meg.
A magnéziumvegyületek. A magnézia a mésszel rokon természetü anyag és a foszfor szállításánál játszik nagyobb szerepet. Sok növénynél a termésben magnézia van túlsúlyban, mig a levelekben a mész. A túlsok oldható magnéziumvegyület károsan hat, ez az eset azon­ban nagyon ritkán látható a természetben (p. o. a budai keserüvizes kutak tájékán).
A vasvegyületek. A vas is fontos növényi tápanyag. A zöld növények csak akkor képeznek levélzöldet (chlorofilt), ha a talajból vasat tudnak felvenni. Vas hiányában sárgaságba esnek. A levélzöld képzéshez azonban nagyon kevés vas elegendő és a legtöbb talaj elegendő vasat tartalmaz ehhez. Megesik mégis, hogy elég vasat tartalmazó talajon is sárgaságba esnek a növények, ha a vasat nem tudják felvenni. Ennek több oka lehet. Így, ha túlsok meszet tartal­maz a talaj, megtörténhet, hogy a talajnedvességből a mész a vasat oldhatatlan állapotban kicsapja és ennélfogva a gyökér nem tudja felvenni. Ezt az esetet gyakran láthatjuk kertekben, falak mellé ültetett gyümölcsfákon, itt a vakolat mesze hat károsan. A talaj megjavítására ilyen esetben bőven kell adnunk a talajhoz valamely oldható vas vegyületet.
Más esetekben a növény gyökereinek megbetegedése okozza a sárgaságot. A beteg gyökér nem tud elég vasat felvenni a talajból. A betegség oka gyakran a talaj túlságos nedvesség­tartal­mában rejlik, ilyenkor a fölös nedvesség levezetése gyógyítja meg a bajt.
A vasvegyületek a talaj szinező vegyületei közé tartoznak. A kevés humuszt tartalmazó talajokat vörösre vagy barnára ők festik meg.
A málláskor keletkező vasvegyületek, a különböző vashidrátok, kolloid sajátságú anyagok és a telítetlen, savanyú humusszal vándorolnak, mig ha a talaj elegendő sót tartalmaz, akkor a talajban megmaradnak. A vashidrátok bizonyos vegyületeket erősen megkötnek, így különö­sen a foszforsavat.
Az aluminium vegyületei. Aluminiumot a talajok bőven tartalmaznak, a növény élet­folyamataiban azonban látszólag semmi szerepe sincs. A mállásnál keletkező agyagos vegyületek a kovasavnak aluminiummal képezett vegyületeiből állnak, ezek birnak azzal a nevezetes sajátsággal, hogy bizonyos sóalkatrészeket oldataikból kivonni és erősen megkötni képesek. Eközben fizikai állapotuk is megváltozik, pelyhek alakjában kicsapódnak és hozzájárulnak ahhoz, hogy a talaj morzsás szerkezetüvé váljék.
A mangán vegyületei. A mangánvegyületek sem tartoznak a nélkülözhetetlen vegyületek közé. Szerepükről nagyon keveset tudunk. Kis mennyiségben minden talajban előfordulnak.
A kovasavas vegyületek. A talajt alkotó vegyületek legnagyobb része kovasavas só. Az el nem mállott ásványok úgyszólván mind a kovasav különböző vegyületeiből állnak. Nagy részük kvarc (SiO2), a kovasavnak oxigénnel képezett vegyülete. Ez a talaj legkevésbé elpusztítható vegyületei közé tartozik, mert vizben oldhatatlan. Csak fizikai erők hatására mállik, akkor is lassan. A sok kvarcot tartalmazó kőzetek lassan mállanak. A többi kovasavas vegyületből álló ásvány mind oldódik vizben, ha lassan is és ennek következtében elbomlik. Mállásukkal a IV. fejezetben foglalkoztunk. Ott láttuk, hogy a chemiai mállásnál kolloid­állapotú kovasav is keletkezik, melynek további sorsával szintén foglalkoztunk.
Mig a különböző kovasavas vegyületek a talaj sajátságait nagy mértékben befolyásolják, a növény életében különös szerepük nincs. Nem tartoznak a nélkülözhetetlen tápanyagok közé.
A foszforvegyületek. Annál nélkülözhetetlenebbek a foszforvegyületek. A foszfor a sejtmag anyagának alkotórésze, foszfor nélkül a sejt nem osztódik. A foszfornak nevezetes hatása van a termés minőségére. Foszforban gazdag talajon sokkal finomabb gyümölcs és jobb fü terem, mint a foszforban szegény talajon. Paturel francia vegyész kimutatta, hogy a francia borok minősége arányos azok foszfortartalmával, a legjobb borok tartalmazzák a legtöbbet.
Az oldható foszforsavas vegyületek a fiatal növény gyökérképződését segítik elő, a fejlődés későbbi állapotában pedig az érést siettetik.
A Föld felszinének szilárd kőzetei csak kevés foszforsavat tartalmaznak. A gránitok foszfor­tartalma ritkán több 0.2%‑nál és gyakran kevesebb 0.05%‑nál. A lávák valamivel többet tartalmaznak. A foszforsav a kőzetekben főleg mint apatit fordul elő. Az apatit foszforsavas mészből áll, vizben, ha nagyon kevéssé is, oldódik. Ekkor éppúgy elbomlik hidrolitosan, mint ahogy elbomlanak a kovasavas vegyületek. Így keletkeznek a talajban az oldható foszforsavas vegyületek, amelyeket a növények felvesznek. A foszforsavat a növények főleg a magvakban halmozzák fel, az állatok pedig csontjaik képzésére használják.
A foszforsav a talajnak legkevésbé kilúgozható vegyületei közé tartozik. A talaj agyagos és humuszos részei, továbbá a vashidrát, a magnézia és a mész megkötik. Ily módon a talajban különböző foszforsavas vegyületek jönnek létre, melyeknek foszforsava nem áll egyformán a növények rendelkezésére. Legkönnyebben jut a növény a humuszhoz kötött foszforsavhoz; legnehezebben a vashidráthoz és az agyagos részekhez kötött foszforsavhoz.
A hazai talajok általában véve nagyon kevés foszforsavat tartalmaznak. A 0.2% foszforsavat tartalmazó talajok már ritkaságszámba mennek. Miután a foszforsavnak a talaj termékeny­ségében fontos szerepe van, a foszforsav pótlása sokszor nélkülözhetetlen, ha nagy terméseket akarunk elérni.
Az erre a célra szükséges foszforsavat az apatittelepek, továbbá az állati csontokban foglalt nagy mennyiségü foszforsav szolgáltatják.
A most élő állatok csontjai is sok foszforsavat adnak, jelentékenyen több azonban az a foszfor­sav, melyet az elmult geologiai korszakban élt állatok csontjaiból keletkezett foszforit­telepek kiaknázásából nyernek.
A kénvegyületek. Nélkülözhetetlen növényi tápanyag a kén is. A kén a fehérjének alkatrésze. A termékeny talajnak tehát felvehető kénvegyületeket is kell tartalmaznia. A kén rendszerint kénsavas sók alakjában fordul elő a talajban, A kénsavas sók pedig a kőzetekben nagyon elterjedt fémkénegek oxidációjából keletkeznek. A fémkénegek közt legelterjedtebb a pirit, amely a vasnak és a kénnek vegyületéből álló ásvány (képlete FeS2). A pirit a talajban oxidálódik, vasszulfáttá alakul át, amely vegyület a talajban levő szénsavas mésszel kalciumszulfátot (= gipsz) és vaskarbonátot ad.
A kénsavas sók azon alkotórészek közé tartoznak, melyeket a talaj csak kisebb mértékben köt meg. Ezért a talajok rendszerint kevés kénsavas sót tartalmaznak. Kivételt képeznek a száraz éghajlat talajai, melyekben a különböző kénsavas sók, a gipsz (kénsavas mész) és a glaubersó (kénsavas nátrium) nagyobb mértékben is felhalmozódhatnak. Nagyobb mennyiségü kénsavas sókat tartalmazhatnak végül a mi éghajlatunk alatt is olyan talajok, melyekben sok a pirit és amelyekből a pirit oxidációja következtében keletkezett kénsavas sók a hiányos vizelvezetés következtében nem lúgozódhatnak ki. Ilyenek a budai keserüsós talajok.
A humuszképződés során is keletkeznek kénsavas sók. Ezek baktériumok munkájára jönnek létre abból a kénből, amely a humusszá átalakuló anyagok fehérje vegyületeiben van.
A chlórvegyületek. A talajban különböző chloridok is fordulhatnak elő. A chloridok nem nélkülözhetetlen növényi tápanyagok. Még a konyhasós földek növényeit is sikerült chlorido­kat nem tartalmazó talajban tenyészteni. Növényélettani szerepüket nem ismerjük. Az olyan talajokban, melyekben sok a chlorid, a növények hamuja is sok chlórt tartalmaz.
A chloridok a talajban a chlórtartalmú ásványok mállásakor keletkeznek. Sok kovasavas ásvány van, mely chlórt is tartalmaz. Ezeknek hidrolites bomlásánál chlórión is keletkezik, amely a talajban levő fémiónokkal chloridokat ad.
Sok só jut a talajokra az esővizzel. A tengerek felől jövő esők aránylag sok sót tartalmaznak, a Rothamsted‑ben (Angliában) végzett mérések szerint az esőviz köbméterenként 3.1 g chlórt tartalmaz konyhasó alakjában, vagyis egy hektárnyi területen 22 kg chlór jut a talajra az esővel.
A chloridok a talaj azon alkotórészei közé tartoznak, melyeket a talaj kolloidjai a legkevésbé nyelnek el és kötnek meg. A chloridokat tehát a csapadékvizek a talajból kilúgozzák és a tengerbe viszik. Nagyobb mennyiségü chlorid csak a száraz éghajlatok talajaiban fordulhat elő, továbbá hajdani tengerfenekekben, melyekből az eső még nem lúgozta ki a sót. Ilyen sóstalajok, melyek hajdani tengermedrek voltak, találhatók Erdélyben a sóbányák szomszéd­ságában.
Ha a talaj sok sót tartalmaz, akkor csak sótürő növények élnek meg rajta.
A tenger vize a talajokból kilúgozott sókat tartalmazza.
A tenger vizének átlagos összetétele (Regnault szerint):
Konyhasó
NaCl
    2.700
Káliumchlorid
KCl
    0.070
Kalciumszulfát (gipsz)
CaSO4
    0.140
Magnéziumszulfát (keserüsó)
MgSO4
    0.230
Magnéziumchlorid
MgCl2
    0.360
Magnéziumbromid
MgBr2
    0.002
Kalciumkarbonát (szénsavas mész)
CaCO3
    0.003
Viz
H2O
  96.495

100.000
Ha végigtekintünk ezen a táblázaton, feltünik a tengerviz magas konyhasó tartalma és rend­kivül alacsony káliumchlorid tartalma. A talajok viszont rendszerint több kálit tartalmaznak, mint nátront (v. ö. Hilgard táblázatával). Az oka ennek az, hogy a talajok a kálit erősen vissza­tartják, mig a nátriumvegyületeket nem nyelik el. Nem nyelik el a chlóriónt sem, ez is a tengerbe jut.
A tengerbe kerülnek még a kalcium- és a magnéziumsók is, de már jóval kisebb mennyi­ségben, mint a nátrium sói. Ezeket az anyagokat a talajok erősebben kötik meg, mint a nátriumot. Érdekes körülmény az, hogy a tenger vizében olyan feltünő kevés szénsavas mész van, mig a talajokban a mész főleg ebben az alakban foglaltatik. Ennek oka egyrészt a szénsavas mész csekély oldhatóságában, másrészt pedig abban a körülményben keresendő, hogy az oldott szénsavas mész szénsavának egy részét sok tengeri lény tápanyagul használja el, a mész pedig kiválik.
A savmaradékok közül legtöbb a chlór; kénsav jóval kevesebb van, mert a talaj a kénsavmaradékot sokkal erősebben nyeli el, mint a chlórt. Foszforsavat a tenger vize csak nyomokban tartalmaz. Ezt az anyagot a talajok rendkivül makacsul nyelik el és tartják vissza.
Összegezve az elmondottakat, látjuk, hogy a tenger vizében az oldott sók fémes alkotórészei a következő fogyó sorrendben foglaltatnak
Na > Mg > Ca > K,
mig a savmaradékok közül
Cl > SO4 >PO4,
vagyis a legkevesebb a káli és a foszfor, melyek nélkülözhetetlen növényi tápanyagok, mig a nátriumot és a chlórt, amelyek legjobban lúgoztatnak ki, a szárazföldi növények nem igénylik testük felépítésére.
A talajok tehát a sóknak oldataiból bizonyos alkotórészeket elnyelnek és azokat erősen meg­kötik. Legerősebben nyelik el és kötik meg az ammoniát, a kálit, mig legkevésbé a nátriumot. A negativ töltésü sóalkatrészek közül mohón nyelik el a hidroxilt, mig a chlóriónt nem kötik meg.
A báziskicserélődés. Az elnyelt tápanyagok azonban nincsenek erősen megkötve, könnyen kicserélődnek. Ha egy üvegcsőbe talajt teszünk, a talajra káliumchlorid‑oldatot öntünk és a lecsepegő viz összetételét megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy kevesebb káliumot tartalmaz, mint a felöntés előtt. A káli helyett bizonyos mennyiségü meszet találunk az oldatban. A talaj tehát a káli egy részét elnyelte, helyette mész ment oldatba.
Ha most a kálival telített talajra kalciumchlorid‑oldatot öntünk és a lecsepegő oldatot meg­vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a talaj egy kevés meszet elnyelt és helyette káli oldódott, vagyis a bázisok bizonyos mértékben kicserélődnek.
Bázist kicserélő képessége csak a talaj kolloid állapotú vegyületeinek, az agyagnak és a humusznak van. Vannak bizonyos ásványok, zeolitok, amelyek szintén birnak ilyen bázist kicserélő képességgel és eleinte, amikor a talaj bázist kicserélő képességét felfedezték, azt tételezték fel, hogy a talajban is vannak ilyen zeolitok. A zeolitok azonban kristályos testek és még senki sem mutatott ki ilyeneket a talajban. Ezért azután a talajnak azokat a vegyületeit, melyek báziskicserélődést mutatnak, zeolitszerü vegyületeknek nevezték el. Ezeknek sajátsá­gaival 'Sigmond Elek müegyetemi tanár foglalkozott behatóan, aki különböző ilyen zeolit­szerü vegyületeket mesterségesen is állított elő és kimutatta, hogy a kalciummal telített zeolit­szerü vegyületek morzsás szerkezetüek, a vizet áteresztik, mig a nátriummal telítettek nyálkás anyagok, melyek a vizben megduzzadnak és a talaj pórusait eltömik. A két vegyület könnyen változtatható át egymássá. Elég, ha a zeolitszerü nátriumvegyületre egy mészsó oldatát öntjük, a zeolit kalciumot köt meg és helyette nátriumot ad. A nátrium kicserélődik kalcium ellenében.
Miután ezek a zeolitszerü vegyületek a tápanyagokul szolgáló bázisokat megkötik, 'Sigmond tanár a talaj éléskamráinak nevezte el őket.
Ilyen sajátságokkal biró vegyületek keletkeznek a chemiai málláskor, amikor a keletkezett pozitiv töltésü vashidrát és aluminiumhidrát, továbbá a negativ töltésü kovasav egymás töltését kölcsönösen telítik és egymást kicsapják. Ekkor kolloid állapotú kovasavas vegyü­letek keletkeznek, amelyek nagy mértékben birnak azzal a sajátsággal, hogy sóalkatrészeket elnyelnek és azokat kicserélik.
Ezek a vegyületek a talaj agyagos részében vannak. Minél több az agyagos rész valamely talajban, annál nagyobb a talaj elnyelő képessége. Azonban nemcsak az agyag bir ilyen sajátságokkal, hanem a humusz is.
A humusz a talaj könnyen bomló vegyületei közé tartozik, baktériumok állandóan bontják és elégetik szerves részeit. Eközben a humuszban foglalt növényi tápanyagok felszabadulnak. A humuszt tehát szintén joggal nevezhetjük a talaj éléskamrájának.

Kiemelt akciós szolgáltatási területeink:

Budapest I. kerület Várkerület: Gellérthegy , Krisztinaváros , Tabán , Vár (Budapesti vár), Víziváros

Budapest II. kerület: Adyliget, Budakeszierdő , Budaliget, Csatárka, Erzsébetliget, Erzsébettelek, Felhévíz, Gercse, Hársakalja, Hárshegy, Hűvösvölgy, Kővár, Kurucles, Lipótmező, Máriaremete, Nyék, Országút, Pálvölgy, Pasarét, Pesthidegkút-Ófalu, Petneházyrét, Remetekertváros, Rézmál, Rózsadomb, Szemlőhegy, Széphalom, Szépilona, Szépvölgy, Törökvész, Újlak , Vérhalom, Víziváros , Zöldmál

Budapest III. kerület Óbuda-Békásmegyer: Aquincum, Aranyhegy, Békásmegyer, Csillaghegy, Csúcshegy, Filatorigát, Hármashatárhegy, Kaszásdűlő, Mátyáshegy, Mocsárosdűlő, Óbuda, Óbudaisziget, Remetehegy, Rómaifürdő, Solymárvölgy, Táborhegy, Testvérhegy, Törökkő, Újlak , Ürömhegy

Budapest IV. kerület Újpest: Istvántelek, Káposztásmegyer, Megyer, Népsziget , Székesdűlő, Újpest

Budapest V. kerület Belváros-Lipótváros: Belváros, Lipótváros

Budapest VI. kerület Terézváros - városrész: Terézváros

Budapest VII. kerület Erzsébetváros: Erzsébetváros, Istvánmező

Budapest VIII. kerület Józsefváros: Istvánmező , Józsefváros, Kerepesdűlő, Tisztviselőtelep

Budapest IX. kerület Ferencváros: Ferencváros, Gubacsidűlő, József Attila-lakótelep

Budapest X. kerület Kőbánya: Felsőrákos, Gyárdűlő, Keresztúridűlő, Kőbánya-Kertváros, Kúttó, Laposdűlő, Ligettelek, Népliget, Óhegy, Téglagyárdűlő, Újhegy

Budapest XI. kerület Újbuda: Albertfalva, Dobogó, Gazdagrét, Gellérthegy , Hosszúrét, Kamaraerdő, Kelenföld, Kelenvölgy, Kőérberek, Lágymányos, Madárhegy, Őrmező, Örsöd, Péterhegy, Pösingermajor, Sasad, Sashegy , Spanyolrét, Szentimreváros, Tabán

Budapest XII. kerület Hegyvidék: Budakeszierdő , Csillebérc, Farkasrét, Farkasvölgy, Istenhegy, Jánoshegy, Kissvábhegy, Krisztinaváros , Kútvölgy, Magasút, Mártonhegy, Németvölgy, Orbánhegy, Sashegy , Svábhegy, Széchenyihegy, Virányos, Zugliget

Budapest XIII. kerület: Angyalföld, Margitsziget, Népsziget , Újlipótváros, Vizafogó

Budapest XIV. kerület Zugló: Alsórákos, Herminamező, Istvánmező, Kiszugló, Nagyzugló, Rákosfalva, Törökőr, Városliget

Budapest XV. kerület: Pestújhely, Rákospalota, Újpalota

Budapest XVI. kerület: Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály, Sashalom

Budapest XVII. kerület Rákosmente: Akadémiaújtelep, Madárdomb, Rákoscsaba, Rákoscsaba-Újtelep, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákoskert, Rákosliget, Régiakadémiatelep

Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre: Alacskai úti lakótelep, Almáskert, Bélatelep, Belsőmajor, Bókaytelep, Erdőskert, Erzsébettelep, Ferihegy, Ganzkertváros, Ganztelep, Gloriett-telep, Halmierdő, Havanna-telep, Kossuth Ferenc-telep, Lakatostelep, Liptáktelep, Lónyaytelep, Miklóstelep, Rendessytelep, Szemeretelep, Szent Imre-kertváros, Szent Lőrinc-telep, Újpéteritelep

Budapest XIX. kerület Kispest: Kispest, Wekerletelep

Budapest XX. kerület Pesterzsébet: Gubacsipuszta, Kossuthfalva, Pacsirtatelep, Pesterzsébet, Pesterzsébet-Szabótelep

Budapest XXI. kerület Csepel: Csepel-Belváros, Csepel-Kertváros, Csepel-Ófalu, Csepel-Rózsadomb, Csepel-Szabótelep, Csillagtelep, Erdőalja, Erdősor, Gyártelep, Háros, Királyerdő, Királymajor, Szigetcsúcs

Budapest XXII. kerület Budafok-Tétény: Baross Gábor-telep, Budafok, Budatétény, Nagytétény

Budapest XXIII. kerület Soroksár: Millenniumtelep, Soroksár, Soroksár-Újtelep

Akciós szolgáltatási területeink:

• Csömör
• Csobánka
• Csabdi
  
• Diósd
• Dunakeszi
• Ecser
• Etyek
• Érd
• Fót
• Göd
• Gödöllő
• Gyömrő
• Isaszeg
• Kerepes
• Kistarcsa
• Maglód
• Mány
• Bicske
• Zsámbék
• Herceghalom
• Mende
• Mogyoród
• Monor
• Nagykovácsi
• Nagytarcsa
• Páty
• Pécel
• Pest
• Perbál
• Pilisborosjenő
• Piliscsaba
• Pilisvörösvár
• Pomáz
• Solymár
• Sülysáp
• Szentendre
• Szigethalom
• Szigetszentmiklós
• Szilas
• Szilasliget
• Telki
• Tinnye
• Törökbálint
• Újbuda
• Üllő
• Vecsés
• Budaőrs
• Budajenő
• Budapest
• Dunaharaszti,
  
• Budakalász,
  
• Budakeszi,
  
• Bugyi,
  
• Csömör,
  
• Erdőkertes,
  
• Etyek,
  
• Gyál,
  
• Halásztelek,
  
• Maglód,
  
• Kerepes,
  
• Kistarcsa,
  
• Mogyoród,
  
• Pilisszentiván,
  
• Páty,
  
• Perbál,
  
• Pilisborosjenő,
  
• Piliscsaba,
  
• Piliscsév,
  
• Pilisjászfalu,
  
• Pilisszántó,
  
• Pilisvörösvár,
  
• Pomáz,
  
• Solymár,
• Soroksár,
  
• Sóskút,
  
• Szada,
  
• Százhalombatta,
• Tárnok,
  
• Tinnye,
  
• Tök,
  
• Telki,
  
• Üröm,
  
• Vecsés,
  
• Veresegyház,
  
• Zsámbék