Termőföld rendelés aznapi kiszállítással és további részletes információ: 06-20-92-73-626 |
2564800
2.5
méter
mélységben
(agyag)
23100
3.5
(kavics)
6170
4.5
(homok)
1580
6.0
(homokkő)
0
A humuszképződés tényezői. Az elhalt növényi részek elbomlása élő szervezetek közreműködésével megy végbe, az elbomlás fokát és sebességét befolyásolják mindazok a tényezők, amelyek ezeknek az élőlényeknek életműködését befolyásolják, u. m. a levegő, a meleg, a nedvesség, a fény és a tápanyagtartalom.
A levegő oxigéntartalmának befolyása. A humuszt készítő szervezeteknek nagy szükségük van levegőre, mert hisz itt lassú égési folyamatról van szó. Ha a korhadó levelekhez nem jut oxigén, a szénsavfejlődés nagyon csökken és más folyamatok indulnak meg.
Az elégés gyorsasága az oxigén mennyiségével nő, bár a levegőnek aránylag alacsony oxigéntartalma mellett már energikus elbomlás mehet végbe.
Így Schloesing kisérleteiben:
a levegő oxigén tartalma (%)
0 %
6 %
11 %
18 %
21 %
fejlődött szénsavgáz
(1 kg talajból 1 nap alatt)
9.3 mg
15.9 mg
16 mg
16.6 mg
16 mg
Más kisérletek hasonló eredményt adtak s így azt mondhatjuk:
1. hogy oxigén hiányában is fejlődik szénsavgáz.
2. hogy a szénsavgáz fejlődése az oxigén mennyiségével nő, de csak egy bizonyos határig, mert 6‑8% oxigéntartalmon felül az emelkedés igen kicsiny.
A hőmérséklet befolyása. Az élő szervezetek életműködései bizonyos hőfokon alul szünetelnek, a hőmérséklet emelkedésével - bizonyos hőfokig - élénkülnek (optimum), azon felül ismét lassúlnak, mig végre egy legmagasabb hőfoknál megszünnek.
Több egyező kisérlet eredményeiből megállapították, hogy a szénsavfejlődés a hőmérséklettel emelkedik és 60˚C‑nál még nem szünik meg, bár ezen hőmérsékleten túl erősen csökken. Fagypont alatt szünetel.
Íme Wollny komposztföldre vonatkozó adatai:
A talaj viztartalma
A talaj hőmérséklete
10˚
20˚
30˚
40˚
50˚
A fejlődött szénsav mennyisége
6.8 %
2
3.2
6.8
14.7
25.2
44 "
2.8
15.4
36.2
42.6
76.3
vagy ha egységül vesszük a 10˚-nál fejlődött
szénsavgáz mennyiségét:
6.8 % viz
1
1.6
3.4
7.2
12.7
44 " "
1
5.5
13
15.2
27.3
Ezekben a kisérletekben a legkedvezőbb hőfok 50˚ körül volt, a legmagasabb hőfok valószinüleg 80˚ körül van.
A lassú égés sebességének a hőmérséklettel való gyors emelkedése okozta azt, hogy az erdei vágásokban a lehullott lombtakaró oly hamar tünik el.
A nedvesség hatása. A nedvesség nagy jelentősége már Wollny idézett kisérleteiből is kitünik. Általában véve a szerves anyag annál gyorsabban ég el, minél nedvesebb, feltéve azonban, hogy a nedvesség nem tölti ki teljesen a pórusokat és nem akadályozza meg a levegő szabad hozzájutását. Ha a túlságos nedvesség a bomló szerves anyagot a levegőtől elzárja, az elégés sebessége csökken.
Amint van egy legmagasabb viztartalom, mely fölött a lassú elégés szünetel, éppúgy van egy minimum is, melynél már nem megy végbe. Ez a minimum a talajokkal változik. Fodornak, a budapesti egyetem néhai közegészségtanárának kisérletei szerint a humuszos homok 4% viztartalom mellett még bőven fejleszt szénsavgázt, a komposzt pedig 7% mellett már alig ad gázt.
Bizonyos szárazsági fok mellett a talajban az elbomlás megszünik.
A talaj sóinak szerepe. Mig a világosság hatását, amely nagyon csekélynek látszik, csak kevéssé tanulmányozták, a sóknak, savaknak és lúgoknak szerepével annál bővebben foglalkoztak.
Minden növénynek - a baktériumoknak és egyéb gombáknak is - bizonyos mennyiségü ásványos anyagra van szüksége, hogy megélhessen. Pasteur az élesztővel végzett kisérleteiben kimutatta, hogy e tekintetben az alsóbbrendü gombáknak is úgyanolyanok az igényei, mint a magasabbrendü növényeknek. Ebből már eleve is azt következtethetjük, hogy a szerves anyagok elbomlását, amely lényegileg gombák hatására történik, a sók mennyisége befolyásolja.
Számos kisérletet végeztek e téren, melyeknek eredményei szerint
1. A savak az elbomlást még nagy higításban is (0‑0.1%) rendkivül meglassítják.
2. A gyengén lúgos oldatok ellenben siettetik, mig a tömör oldatok szintén lassítják.
A lúgos anyagok közül a mész különböző vegyületei (kalciumoxid, kalciumhidrát és kalciumkarbonát) az el nem bomlott szerves anyag bomlását késleltetik, de ha az elbomlás már megkezdődött, akkor úgyanezek a vegyületek siettetik a szerves anyagok lassú elégését.
3. A sók közül a foszforsavas és a salétromsavas sók hig oldatban gyorsítják a lassú elégést, a chloridok és a kénsavas sók ellenben lassítják.
A szerves anyag összetételének befolyása. A szerves anyag összetétele és fizikai állapota is lényegesen befolyásolja a lassú elégést.
A zsirok, a gyanták, a csersav lassan bomlanak el. Maga a csersav gyorsan bomló vegyület, de a fehérjékkel nagyon ellenálló vegyületeket képez. Ezt bebizonyítandó Wollny finom porrá tört árpa és kukoricaszalmát csersavoldatban és tiszta vizben áztatott 48 óráig. Ezután a próbákat 30˚‑os hőmérséklet mellett elbomlásnak tette ki. A keletkezett szénsav térfogata jóval kevesebb az 1%‑os tanninban áztatott levelek esetében.
Wollny a különböző növényi és állati anyagok elbomlási sebességét illetőleg nagyon értékes kisérleteket végzett. Vizsgálatait 53 anyagon végezte, melyeket egyforma finomra tört és melyeknek széntartalmát meghatározta.
Kisérletei eredményeképp azt találta, hogy leggyorsabban bomlott a csontliszt, a halguanó, a husliszt, a madarak ürüléke tehát az állati eredetü nitrogéntartalmú szerves anyag. A keletkezett szénsavgáz térfogata CO2=25‑31. Aztán jönnek az alomul használt különböző szalmák (CO2=15‑22), majd az istállótrágyák (CO2=8‑15). A szaruliszt és az erdők levéltakarója lassabban bomlik (CO2=7‑9). Leglassabban a fürészpor (CO2=5.2) és a tőzeg (CC2=2‑3) bomlanak.
A bomlás eleinte gyors, majd fokozatosan lassúbbá válik. Azok az anyagok, melyek már előrehaladottabb bomlási állapotban vannak, mint a trágyák és a tőzeg, annál lassabban bomlanak, minél előrehaladottabb a bomlásuk foka.
Müntz, Schloesing és Wollny kisérleteinek eredményeit összefoglalva, kimondhatjuk, hogy a szerves anyag elégése a talajban gyorsan megy végbe, ha a talaj kellő mennyiségü levegőt és vizet tartalmaz, ha hőmérséklete magas és ha bizonyos mennyiségü növényi tápsó is van benne. Az elégés lassú, ha a talajban nincs elegendő levegő, ha túlsok vagy túlkevés a viz, ha a hőmérséklet alacsony és ha a talajban túl kevés a növényi tápanyag.
A humusz keveredése a talajjal. Így keletkezik a lehullott lombból a humusz. A humusz azonban nem marad meg a talaj felszinén, hanem elkeveredik, még pedig igen benső módon, a talaj felső rétegével. Hogyan történik ez a benső elkeveredés? Nagy része van ebben a talajban élő állatoknak, főleg a gilisztáknak.
Az erdő talajában számos giliszta él, amelyeknek a talajképzés körüli szerepét Müller, a kiváló dán erdész és agrogeologus a következőképp irja le:
«Ha ősszel megfigyeljük közelről a levelekkel frissen beborított talajt, kis csupasz vagy majdnem csupasz felületeket látunk, melyek egymástól gyakran 10‑15 cm‑re vannak. Ezeken a helyeken kis sötétszinü földkúpacot látunk levéltöredékekkel és erekkel keverve, és a kis földkúpac közepén gyakran láthatunk egy bükkfalevelet tölcséralakura összehajtva és hegyével a földben megrögzítve. Ezek a kis földkúpacok a giliszta járatainak nyilásait jelzik és a kis fekete morzsák, melyek ezeket a kúpacokat alkotják, lényegileg ezeknek az állatoknak ürülékéből állnak. A környező földet megnézve, mindenütt úgyanezen elemeket látjuk rajta szétszórva és az eső által lelapítva; tartósabb megfigyelés meggyőz bennünket arról, hogy a talaj legfelső rétege 15‑20 cm mélységig a giliszták ürülékéből áll. Ezek azonban még sokkal mélyebbre, egy méterig is magukkal viszik a szerves anyagot, melyet a levéltakaróból elfogyasztottak. Járataikat levéldarabkákkal kárpítozzák. A megevett levelek maradványait pedig bensőleg elkeverve a finom földdel, melyet lenyelnek, hogy járataikat elkészíthessék, időről‑időre ezeknek a járatoknak bejáratánál kiszórják és ilyképp nemcsak siettetik a szerves anyag elbomlását, hanem a humuszt az ásványos anyagokkal el is keverik, állandóan a felszinre hozva a finomabb részeket. Ezenkivül számos galériát vájnak a talajba, porózussá, permeabilissá teszik és létrehozzák azt a morzsás szerkezetet, amely lehetővé teszi a gyökereknek, továbbá a levegőnek és a viznek, melyre szükségük van, azt, hogy szabadon mozogjanak a talajban.»
A giliszták tehát alaposan fel is lazítják a talajt, amikor keresztül‑kasul járják. Hogy mily nagy fokú a talajnak ez a fellazulása, azt Wollny kisérletileg is kimutatta. Két henger alakú edényt megtöltött megszitált, humuszos és kellő nedvességtartalmú földdel. Az egyik edénybe öt gilisztát tett, majd a talaj felszinét leegyengette és ugyanolyan száraz talajjal hintette be, hogy a párolgást csökkentse. Hat hét mulva a gilisztás föld egész tömegében morzsás lett és térfogata is lényegesen növekedett, A giliszta nélküli föld térfogata változatlanul 232 cm3 maradt, mig a gilisztás föld térfogata 296 cm3 lett, a növekedés tehát 63 cm3, vagyis az eredeti térfogat 27%‑a.
A gyökereknek, a levegőnek és a viznek a talajba jutását tehát a giliszták lényegesen megkönnyítik. Ezek a teljesen süket és vak állatkák nagy talajjavító munkát végeznek, melyet Darwin a gilisztákról írt érdekes munkájában a következő meleg szavakkal méltányol:
«Valóban csodálatos, ha elgondoljuk, hogy az egész legfelső földréteg keresztül ment a gilisztákon és pár év alatt ujból keresztül megy rajtuk. Az eke az emberiség legrégibb és legértékesebb találmányai közé tartozik, de már régen az eke feltalálása előtt, a giliszták a talajt állandóan szántották és szántják még most is. Nem hihetjük, hogy még sok állat legyen, amely olyan fontos szerepet játszott a Föld történetében, mint ezek az alacsonyrendü szervezetek.»
A gilisztákon kivül számos más állat is él a talajban és hozzájárul annak fellazításához; így a hangyák, rovarálcák, százlábuak, sőt gerinces állatok is, mint a nyul, vakond stb.
Így keletkezik lombos erdeink szelid humuszos talaja.
A füvel borított talajon úgyanígy megy végbe a humuszképződés. A füvek gyökerei is nagy mértékben járulnak hozzá a humuszképzéshez. A talaj itt humuszos addig a mélységig, amig a füvek gyökerei lehatolnak.
A humusz azonban a talajban nem halmozódik fel nagyobb mennyiségben. A 10% szelid humuszt tartalmazó talaj már ritkaságszámba megy.
A nyers vagy savanyú humusz. Olyan helyeken, ahol a szerves anyag lassú, békés elégésére kedvezőtlenek a viszonyok, a talajon egészen más természetü humuszos képződmények halmozódnak fel.
Sovány talajon élő öregedő bükkerdőben a talajt fekete vagy feketésbarna tőzegszerü anyag borítja, amely szorosan összetapadt növényi részekből, gyökerekből, szárakból, levelekből, mohákból és gombafonalakból áll. Ez a nyers humusz. Különösen olyan növények képeznek nyers humuszt, melyek nagyon vékony, számos és nagyon elágazott gyökérzettel birnak, amelyek a talaj felszinén terülnek el. Ezek a gyökerek idővel sürü fonadékká szövődnek össze, amely a vizet is csak nehezen bocsátja keresztül. Ilyen növények a bükk, a luc, az áfonya, a hanga (Calluna).
A nyers humuszréteg annyira gazdag lehet növényi részekben, hogy 50‑60% éghető részt is tartalmaz. A talajt vastag nemezréteg gyanánt borítja és elzárja a levegőtől. A reá eső vizet mohón magába szivja és visszatartja. Ezért savanyú bomlási termények, úgynevezett humuszsavak keletkeznek benne. A kilúgzott talaj sókat nem tartalmazván, nincs ami ezeket a savakat telítse. A nyers humusz tehát savanyú, ezért csak bizonyos növényzet él meg rajta. Európa északi részének bükkerdeiben, amelyekben savanyú humusz keletkezett, a humuszon Aira flexuosa, Trientalis europaea, Melampyrum pratense, továbbá mohafajok, ú. m. Hypnum triquetrum, Dicranum scoparium élnek.
A nyers humuszban kevés állat él, a giliszták teljesen hiányzanak, ezért ez a humuszréteg nem is keverődik el a talajjal, hanem úgy fekszik rajta, mint egy nemezszerü takaró, amelyet fel lehet emelni és összehengerelni, mint a szőnyeget. Alatta a talaj világosszinü, erősen ki van lúgozva.
Azokban a bükkerdőkben, amelyekben ilyen savanyú humusz keletkezik, a bükk nem tud természetes úton fel ujulni. A lehullott bükkmakkok kicsiráznak úgyan, de nem képesek a nyers humuszon áthatolni és elpusztulnak. Ilyen helyen az erdő lassan kipusztul és helyét a Calluna‑növényformáció, a fenyér (Heide) foglalja el.
Oldal URL
Formátumok
Kulcsszavak
Partnerek
Budapest I. kerület Várkerület: Gellérthegy , Krisztinaváros , Tabán , Vár (Budapesti vár), Víziváros
Budapest II. kerület: Adyliget, Budakeszierdő , Budaliget, Csatárka, Erzsébetliget, Erzsébettelek, Felhévíz, Gercse, Hársakalja, Hárshegy, Hűvösvölgy, Kővár, Kurucles, Lipótmező, Máriaremete, Nyék, Országút, Pálvölgy, Pasarét, Pesthidegkút-Ófalu, Petneházyrét, Remetekertváros, Rézmál, Rózsadomb, Szemlőhegy, Széphalom, Szépilona, Szépvölgy, Törökvész, Újlak , Vérhalom, Víziváros , Zöldmál
Budapest III. kerület Óbuda-Békásmegyer: Aquincum, Aranyhegy, Békásmegyer, Csillaghegy, Csúcshegy, Filatorigát, Hármashatárhegy, Kaszásdűlő, Mátyáshegy, Mocsárosdűlő, Óbuda, Óbudaisziget, Remetehegy, Rómaifürdő, Solymárvölgy, Táborhegy, Testvérhegy, Törökkő, Újlak , Ürömhegy
Budapest IV. kerület Újpest: Istvántelek, Káposztásmegyer, Megyer, Népsziget , Székesdűlő, Újpest
Budapest V. kerület Belváros-Lipótváros: Belváros, Lipótváros
Budapest VI. kerület Terézváros - városrész: Terézváros
Budapest VII. kerület Erzsébetváros: Erzsébetváros, Istvánmező
Budapest VIII. kerület Józsefváros: Istvánmező , Józsefváros, Kerepesdűlő, Tisztviselőtelep
Budapest IX. kerület Ferencváros: Ferencváros, Gubacsidűlő, József Attila-lakótelep
Budapest X. kerület Kőbánya: Felsőrákos, Gyárdűlő, Keresztúridűlő, Kőbánya-Kertváros, Kúttó, Laposdűlő, Ligettelek, Népliget, Óhegy, Téglagyárdűlő, Újhegy
Budapest XI. kerület Újbuda: Albertfalva, Dobogó, Gazdagrét, Gellérthegy , Hosszúrét, Kamaraerdő, Kelenföld, Kelenvölgy, Kőérberek, Lágymányos, Madárhegy, Őrmező, Örsöd, Péterhegy, Pösingermajor, Sasad, Sashegy , Spanyolrét, Szentimreváros, Tabán
Budapest XII. kerület Hegyvidék: Budakeszierdő , Csillebérc, Farkasrét, Farkasvölgy, Istenhegy, Jánoshegy, Kissvábhegy, Krisztinaváros , Kútvölgy, Magasút, Mártonhegy, Németvölgy, Orbánhegy, Sashegy , Svábhegy, Széchenyihegy, Virányos, Zugliget
Budapest XIII. kerület: Angyalföld, Margitsziget, Népsziget , Újlipótváros, Vizafogó
Budapest XIV. kerület Zugló: Alsórákos, Herminamező, Istvánmező, Kiszugló, Nagyzugló, Rákosfalva, Törökőr, Városliget
Budapest XV. kerület: Pestújhely, Rákospalota, Újpalota
Budapest XVI. kerület: Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály, Sashalom
Budapest XVII. kerület Rákosmente: Akadémiaújtelep, Madárdomb, Rákoscsaba, Rákoscsaba-Újtelep, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákoskert, Rákosliget, Régiakadémiatelep
Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre: Alacskai úti lakótelep, Almáskert, Bélatelep, Belsőmajor, Bókaytelep, Erdőskert, Erzsébettelep, Ferihegy, Ganzkertváros, Ganztelep, Gloriett-telep, Halmierdő, Havanna-telep, Kossuth Ferenc-telep, Lakatostelep, Liptáktelep, Lónyaytelep, Miklóstelep, Rendessytelep, Szemeretelep, Szent Imre-kertváros, Szent Lőrinc-telep, Újpéteritelep
Budapest XIX. kerület Kispest: Kispest, Wekerletelep
Budapest XX. kerület Pesterzsébet: Gubacsipuszta, Kossuthfalva, Pacsirtatelep, Pesterzsébet, Pesterzsébet-Szabótelep
Budapest XXI. kerület Csepel: Csepel-Belváros, Csepel-Kertváros, Csepel-Ófalu, Csepel-Rózsadomb, Csepel-Szabótelep, Csillagtelep, Erdőalja, Erdősor, Gyártelep, Háros, Királyerdő, Királymajor, Szigetcsúcs
Budapest XXII. kerület Budafok-Tétény: Baross Gábor-telep, Budafok, Budatétény, Nagytétény
Budapest XXIII. kerület Soroksár: Millenniumtelep, Soroksár, Soroksár-Újtelep