Termőföld rendelés aznapi kiszállítással és további részletes információ: 06-20-92-73-626 |
A talajviz szintje követi a felszin változásait.
A talajviz szintjének mélysége a felszin, vagy azon szint alatt, ameddig a növények gyökere lehatolni képes, a talaj értékét nagyban befolyásolja. Általában véve, minél közelebb van a viz felszine a gyökér zónájához, annál termékenyebb a talaj, mert ilyenkor a hajszálcsövesség el tudja látni a növényt annyi vizzel, amennyi a legnagyobb termés elérésére szükséges. A növények táplálkozására azonban nem a talajvizzel telített zóna nyujtja a legkedvezőbb feltételeket, mert ebben a pórusok vizzel lévén telítve, a gyökerek a szükséges levegőt nem találják meg. Legkedvezőbbek a viszonyok a talajviz átlagos szintje felett, ahol a talajviz szintjének mozgásai már nem érezhetők. Itt bőven találnak a gyökerek vizet és levegőt.
A növények, különösen a fák gyökerei, igen érzékenyek a talajvizzel szemben. A gyökerek, melyek a növényt vizzel látják el, majdnem függőlegesen nőnek lefelé a talajviz szomszédságáig, ahol a végső gyökerek szélesen elterülnek. A növény életét a talajviz szintjének hirtelen végbemenő nagy ingadozásai komolyan veszélyeztethetik. Ha a talajviz túlmagasra emelkedik, a gyökerek végződéseit elzárja a levegőtől. Még rövid ideig tartó elárasztás is káros lehet olyan gyökerekre, melyek megszokták azt, hogy életműködésük szellőzött talajban menjen végbe. Ha pedig a talajviz szintje hirtelen túl mélyre száll alá, a gyökerek nem tudják követni és vizhiány miatt szenvednek.
A keskeny üvegcsőben lefelé haladó vizcsepp
a cső falát vizes hártyával vonja be. (WIDTSOE után.)
A kapilláris viz. Amikor az esőviz a talajon átszivárog, a viznek egy része a talaj szemcséihez tapadva visszamarad, mint vékony vizes hártya. Képzeljük el, hogy egy vékony csövön vizcsepp folyik át. A vizcsepp mindig kisebb lesz és maga után vékony vizes hártyát hagy hátra, amely a cső falát benedvesíti. Ez a hártya a viz felszini feszültségének köszöni eredetét.
Ugyanez történik, ha a talajon viz szivárog keresztül. A talaj részecskéi közt apró üregek és nyilások vannak, melyek, durva hasonlattal élve, hasonlók azokhoz, melyek tálba kiöntött sörétszemek közt vannak, csakhogy sokkal szabálytalanabbak. Ezek az üregek nem egyenes hajszálcsövek, melyek a talaj felszinétől a mélybe vezetnek, hanem sokszorosan megtört, szabálytalan, hol kitáguló, hol összeszükülő útjai a viznek. Úgy működnek, mint a hajszálcsövek.
Ha a talaj telítve van vizzel, a viz az összes pórusokat kitölti és ha a viz elfolyhat, akkor egy része a talaj szabálytalan hajszálcsövein át elfolyik, a másik része a talaj részecskéihez tapadva visszamarad. Ahol tehát elegendő viz kerül a talajra, minden talajszemecske körül vékony vizes hártyát találunk és ahol a talaj szemcséi érintkeznek, vagy elég közel vannak egymáshoz, sok vizet tartanak vissza.(10. ábra) Nemcsak a talaj részecskéit veszi körül ilyen vizes hártya, hanem a talajban lévő gyökereket is, kedvező körülmények közt az egész talaj és gyökérrendszert összefüggő vékony vizréteg veszi körül. Ebből a vizből meríti a gyökér a szükséges nedvességet.
A talajban lefelé haladó esőviz a talaj szemcséit körülvevő vizes hártyává alakul át. (WIDTSOE után.)
Azt a körülményt, hogy a talaj aránylag sok kapilláris vizet képes raktározni, a talajrészecskék kicsinysége teszi lehetővé. Minél finomabbak a részek, annál nagyobb a felületük és annál több vizet képes a talaj visszatartani. Kint a szabadban a vizmennyiség, melyet a talaj visszatart, nemcsak a talaj részecskéinek nagyságától függ, hanem a talajviz szintjének mélységétől és attól az időtartamtól, mely a legutolsó eső óta elmult. King mérései szerint az a vizmennyiség, melyet a talaj kapillárisan vissza tud tartani
homokos
vályogban
a talaj
sulyának
10.6‑17.6 %-a
agyagos
"
"
"
18.2‑22.6 "
(vályog alatt a könnyebb agyagtalajokat értjük).
Ezek a számok a talaj viztartó képességét (vizkapacitását) fejezik ki.
Ezek az értékek nem nagyon magasak, mégis az így raktározott viz mennyisége nagy és 5‑7.5 cm vastag vizrétegnek felel meg 30 cm mélységig, ami 5000‑7500 hektoliter vizet tesz ki egy hektáron.
A talaj viztartó képessége fontos tényező a talaj értékének a megítélésénél, mert csak ritkán esik meg, hogy az eső időbeli és mennyiségi eloszlása megengedje azt, hogy a termékeny talajok a lehető legnagyobb termést hozzák. Ennélfogva legtermékenyebbek azok a talajok, amelyek a legtöbb vizet képesek raktározni olyan módon, hogy azt a növények könnyen felhasználhassák.
A viz felfelé irányuló mozgása. A viz a talajokban nemcsak felülről lefelé, hanem általában véve a nedves helyről a szárazabb felé mozog.
A talajviz szintjének közelségében a viz a talaj hajszálcsövecskéiben felemelkedik bizonyos magasságra, amely a hajszálcsövecskék nagyságától, a talaj természetétől és a hőmérséklettől függ. Ugyanaz történik ilyenkor, mint amikor egy üvegcsövet vizbe mártok. A viz bizonyos magasságig felemelkedik benne, ez a magasság a cső átmérőjétől és a viz hőmérsékletétől függ. Minél keskenyebb a cső, annál magasabbra emelkedik benne a viz, így p. o.
25
mm
átmérőjü
csőben
a viz
1.4
mm
magasságig
emelkedik
2.5
"
"
"
"
14
"
"
"
0.25
"
"
"
"
140
"
"
"
0.025
"
"
"
"
1400
"
"
"
Ennek az emelkedésnek oka a viz felszini feszültségében rejlik. A talajokban a viz emelkedésének magasságát szintén a hajszálcsövek nagysága szabja meg. Minél finomabbak a talaj részecskéi, annál finomabbak a hajszálcsövek is és annál magasabbra emelkedik a viz; viszont annál lassabban megy végbe az emelkedés. Durvaszemü homokokban a kapilláris emelkedés csak néhány decimétert tesz ki; a legnagyobb emelkedés, melyet megfigyeltek 3.34 méter volt egy agyagtalajban, melyben a részecskék átmérője 0.0005 mm‑től 0.016 mm‑ig változott. A viz ezt a magasságot 18 hónap alatt érte el.
Azon a magasságon túl, amelyen a viz a hajszálcsövesség következtében felemelkedhet, a viz mozgását azok a vizes hártyák közvetítik, amelyek az egyes talajrészecskéket körülveszik. Ez a mozgás mindig a nedvesebb helyről a szárazabb felé irányul és tart mindaddig, mig a talaj részecskéit körülvevő vizes hártya mindenütt egyenletesen meg nem oszlott.
A viz párolgása a talajban főleg a talaj felszinéről megy végbe. Igaz ugyan, hogy a mélyebben fekvő nedves talajrészecskék felszinéről szintén párolog el viz és a talaj üregeiben levő levegő telítve van vizgőzzel, azonban Buckingham kimutatta, hogy a talaj levegője nagyon lassan cserélődik ki a légkörrel. Számításai szerint az összes vizmennyiség, amely 30 cm mélységből közvetlenül párolog el, csak 4 mm esőnek felel meg egy év alatt.
A talajból elpárolgó viz a talaj felszinéről párolog el, ahová a talajszemecskéket körülvevő vizes hártyák közvetítésével jut el.
A talajnedvesség mozgása száraz és nedves éghajlat alatt. A viz a talajban tehát két irányban mozog. A nedves időszak alatt a viz lefelé halad, mig száraz időben az altalaj vize felfelé mozog. A lefelé mozgó viz a talajból az oldható sókat kilúgozza. Ha túlsok csapadék jut a talajra, a lefelé mozgó vizzel az összes sók kilúgozódhatnak, a talajvizbe jutnak és azzal, a forrásokon és a folyókon át, a tengerbe kerülnek. Ekkor a talaj tápsókban szegényebbé válik. Mérsékelt esők a sókat csak kisebb mélységre viszik le, ezek nem jutnak el a talajviz szintjéig.
A száraz időszak alatt a felfelé mozgó vizzel a vizben oldott sók is a felszinre jutnak és ott lerakódnak, oly mértékben, amint a viz a talaj felszinén elpárolog. Ilyképp a talaj legfelső rétege tápsókban gazdagodik. Ha a talaj felszinéről elpárolgó viz mennyisége lényegesen felülmulja a talajban lefelé szivárgó viz mennyiségét, akkor a sók oly nagy mértékben halmozódhatnak fel a talaj felszinén, hogy azt fehér kéreggel borítják be.
Ilyenek a viszonyok a száraz éghajlat alatt, melyet az jellemez, hogy a felszinről elpárolgó viz mennyisége nagyobb, mint a leeső csapadék mennyisége, mig a nedves éghajlat alatt a leeső csapadék mennyisége mulja felül az elpárolgott vizét.
A mérsékelten nedves éghajlat alatt, amikor az év egy részében szárazság uralkodik, szintén felszaporodhatnak a talaj felső részében a sók, azonban csak kis mértékben. Ilyen éghajlat alatt a növények kétféle gyökérrendszert fejlesztenek ki, az egyik fajta gyökérzet a növények táplálására szolgál és a talaj felső részében terül el, ott ahol a tápsók felhalmozódnak, mig a mélyebben fekvő gyökerek főleg a viz szállítására szolgálnak és lehatolnak a talajviz szintjének közelségéig.
A nedves éghajlat alatt is vannak helyek, amelyeknek határozottan száraz, sőt mondhatnánk sivatagi jellegük van. Ilyenek például a falak és a magányosan álló sziklák.
Magányosan álló sziklákba a csapadék csak kis mélységig hatol be és a beszivárgott viz párolgás utján csakhamar ismét a felszinre kerül. Az a só, amit a viz feloldott, a szikla felszinén kivirágzik. Ilyképp falakon és sziklákon a mi éghajlatunk alatt is észlelhetünk olyan mállási jelenségeket, melyek különben csak a sivatagokból ismeretesek.
A higroszkópos nedvesség. A száraz talaj a párás levegőből nedvességet vesz fel. A talaj finom részei, az agyagos részek, továbbá a humusz, sok vizgőzt tudnak megkötni. Minél több a talajban a finom rész és minél apróbbak ezek a finom részek, annál több vizgőzt képes a talaj a levegőből elnyelni. Ez az elnyelt vizgőz a higroszkópos nedvesség, amelynek mennyisége agyagos talajokban 9 %‑ot is tehet ki, mig homokos talajokban csak 2‑3 %.
Az a vizmennyiség, melyet a talajok ilyen módon a levegőben levő vizgőzből nyelnek el, a mi éghajlatunk alatt nem elegendő arra, hogy a növények rendes megélhetését biztosítsa.
Nedves éghajlat alatt, ahol a növények magas viztartalomhoz szoktak, a növények hervadni kezdenek, mikor még a kapilláris viz sem fogyott el egészen. Így Sachs azt találta, hogy fiatal növények hervadni kezdtek már akkor, amikor a sötét humuszos talaj, amelybe ültetve voltak, még 12‑3 % vizet tartalmazott. Vályog és homoktalajokban a növények akkor kezdtek hervadni, amint a viztartalom 8 %, illetve 1.5 % alá esett.
A sivatagokban azonban a higroszkópos nedvességgel is beérhetik a növények.
A talaj hőmérséklete. Minden növény bizonyos hőmérséklethez és hőmérsékletváltozásokhoz alkalmazkodott, amelyek mellett legjobban tenyészik. Magvakat és csirázó növényeket akkor kell elültetni, amikor a hőmérsékleti viszonyok a fejlődésükre kedvezőek, ellenkező esetben a talaj apró szervezetei, a baktériumok és penészgombák, elpusztíthatják őket.
A talajban élő hasznos baktériumok munkája is függ a hőmérséklettől.
A talaj viztartalmának igen nagy hatása van a talaj hőmérséklet viszonyaira, azért, mert a viznek hőkapacitása átlag ötször akkora, mint a talajé. Ha egységnek vesszük azt a hőmennyiséget, mely egy kg viznek 1˚‑al való felmelegítéséhez szükséges, akkor a homoknál ennek a melegmennyiségnek csak 0.19‑ed, tiszta agyagnál pedig 0.22‑ed részére van szükség, hogy egy kg homoknak, illetve agyagnak hőmérsékletét 1˚‑al emeljük. Ennélfogva minél nedvesebb valamely talaj, annál kevésbé melegszik föl, mert a reá eső melegmennyiségnek jó része a viz felmelegítésére használódik el. Mivel a finomabb részekből álló talajok több vizet raktároznak magukba, mint a durvább részekből állók, egyenlő körülmények közt az agyagtalajok több vizet tartalmaznak, mint a homoktalajok. Ezért nevezik az agyagtalajokat hideg, a homoktalajokat pedig meleg talajoknak.
Egy jól lecsapolt területen levő homokos vályog és agyagos vályogtalaj hőmérsékleti viszonyai például a következők voltak (King mérései):
30 cm
60 cm
90 cm mélységben
homokos vályog
25˚ C
23.7˚ C
21.7˚ C
agyagos "
21˚ C
20.7˚ C
19.4˚ C
különbség
4˚ C
3˚ C
2.3˚ C
A talaj viztartalmának szabályozása.
Tudva azt, hogy mennyire fontos a növények háztartása szempontjából a talaj viztartalma, tanulmányozzuk azokat a módokat, melyek arra szolgálnak, hogy a talaj viztartalmát szabályozzuk.
Talajművelés. A talaj viztartalmát erősen befolyásolhatjuk a talaj megművelésével. Ha a talaj felszinét feltörjük, megszántjuk, vagy megkapáljuk, akkor a meglazított felszinen át az esőviz könnyebben szivárog be és nem áll meg tócsákban a talaj felszinén. A megmunkálás azonban nemcsak azt eredményezi, hogy az esővizből több jut a talajba, hanem erősen csökkenti a párolgás útján való veszteséget is. Láttuk ugyanis, hogy száraz időben a viz a talajokban kapillárisan emelkedik és a felszinhez érve elpárolog. A kapilláris vezetés a szemcséket körülvevő vizes hártyák segélyével történik. Ha ezeknek a vizes hártyáknak az összefüggését megszakítjuk, akkor ezzel a viz emelkedése is megszünik. Ez az eset a természetben gyakran következik be homokos talajokon. A homok felszine a napsütés következtében erősen felmelegszik, a hártyák vize gyorsan elpárolog, sokkal gyorsabban, semhogy azt a lassú, kapilláris utánpótlás pótolni tudná. Ilyképp az összeköttetés az alsó nedves rétegekkel megszünik, a viz az alsó nedves rétegekből nem emelkedik fel kapillárisan és nem is párolog el. A felső száraz homokréteg tehát megvédi az alsóbb rétegekben levő nedvességet az elpárolgástól. Ezért találunk gyakran a homokbuckákban a felszin alatt néhány deciméterre nedves réteget.
Ugyanezt érjük el, ha a talajt megkapáljuk. Ekkor szintén megszakítjuk az összeköttetést az alsóbb rétegekkel és összeköttetés hiányában az alul levő nedvesség nem emelkedik fel a felszinre, hanem a gyökerek rendelkezésére marad. A kapálás a talajt tehát nedvesen és ennélfogva hüvösen is tartja.
Erről kisérletileg is meggyőződhetünk. Mérjünk ki nyári időben, olyan helyen, ahol nincs növényzet, három parcellát (2 m hosszu és 2 m széles), hagyjunk egyet egészen magára, kapáljuk meg a másodikat egyszer hetenkint, a harmadikat pedig háromszor hetenkint, jelöljük meg őket úgy, hogy kétség ne lehessen. Az érintetlen parcella felszine igen tömötté válik, a többinek a felszine morzsás. Mérjük meg mindegyik parcellának a hőmérsékletét úgy, hogy különböző mélységben - 12 mm, 75 mm, 150 mm - termométert helyezünk el, ezenkivül nézzük meg a levegő hőmérsékletét is. Russell Harpendenben (Anglia) végzett ilyen méréseket. Az egyik mérési sorozat a következő eredményt adta:
Datum
Levegő
Mélység
Talaj hőmérséklet
Érintetlen
Hetenkint 1x kapálva
Hetenkint 3x kapálva
1910. junius 20.
30˚
12 mm
35˚
31.5˚
31.5˚
száraz, meleg időjárás
75 "
30.5˚
28.8˚
28.8˚
150 "
27˚
26.5˚
24˚
1910. junius 27.
18˚
12 "
17.5˚
17.0˚
17˚
hideg, nedves időjárás
75 "
16.7˚
16.3˚
16.2˚
150 "
15.8˚
15.5˚
15.5˚
Loughridge tanár érdekes esetet ír le arra nézve, hogy milyen fontos lehet a nedvességnek ily módon való megőrzése száraz időben. 1898‑ban szokatlanul száraz idő volt Kaliforniában, a rendes csapadéknak csak fele hullott le. A növények rendkivül szenvedtek. Ebben az évben Loughridge megvizsgálta két egymás mellett fekvő gyümölcsös talajának a viztartalmát. Az egyik gyümölcsösnek a talaját a tulajdonos jól megkapálta, mig a másikban ez a megmunkálás elmaradt. A vizsgálat eredménye az volt, hogy juliusban a talajnak nedvességtartalma:
Megművelt talaj
Nem művelt talaj
% viztartalom egy hektárra
% viztartalom egy hektárra
Első
láb
mélység
6.4
4.3
2
"
"
5.8
4.4
3
"
"
6.4
3.9
4
"
"
6.5
5.1
5
"
"
6.7
3.4
6
"
"
6.0
4.5
átlag
6.3%=(18900 hl)
4.2%=(12800 hl)
A megmunkált talaj tehát 1.8 méter mélységig (=6 láb) 6100 hektoliterrel több vizet tartalmazott, mint a meg nem művelt talaj. Az oka ennek a különbségnek az, hogy a meg nem művelt kertben több centiméter vastag tömődött felszini réteg volt, amely a nedvességet az altalajból felszítta és felületén elpárologtatta, mig a megmunkált kertben a laza felszini réteg nem vont el vizet az altalajból. A viztartalomkülönbözetnek megfelelően a megművelt gyümölcsösben a fák átlag 1 métert nőttek és a termés normális volt, mig a meg nem művelt kert fái alig nőttek, a termés pedig el nem adható silány volt.
Szalmázás. A talaj betakarása szalmával, vagy más ilyen laza anyaggal, még hatásosabb eszköz a nedvesség megőrzésére, mint a kapálás; a kertészek már régóta használják is. Vigyázni kell azonban, hogy ne túlozzunk és ne akadályozzuk meg a nedvesség elpárolgásán kivül a talaj felmelegedését is. Ezért nem szabad túlkorán szalmázni, hideg esők után pedig célszerü a szalmatakarót egy időre összegereblyézni, hogy a talaj kellőképpen felmelegedhessék.
Meszezés. Agyagtalajokon a meszezésnek is kedvező hatása van a talajok vizátbocsátó képességére. Láttuk, hogy a meszezés hatására az agyagtalajokban a finom részecskék pelyhekké tömörülnek össze és az agyag már nem tartja vissza oly makacsul a vizet, hanem átereszti.
A talaj hengerelése. Ha a talajon nehéz hengert húzunk végig, akkor a talaj részecskéit közelebb hozzuk egymáshoz, a talaj vizet emelő képessége növekszik. A megszükült finom üregekben annyi viz emelkedhet fel, hogy a talaj felső 25‑50 cm vastag része, a hengerelés után 24 órával, több nedvességet tartalmaz, mint a szomszédos nem hengerelt talaj. A mélyebben fekvő 50‑100 cm talajréteg azonban a vizelvonás következtében szárazabbá válik.
Ezt a körülményt King mutatta ki. Számos viz meghatározást végzett hengerelt és nem hengerelt talajokon, méréseinek eredménye szerint átlagban
5-45 cm
mélységben
a nem hengerelt
talaj
viztartalma
15.64 % volt
mig
a hengerelt
"
"
15.85 % "
különbség
+ 0.21 %.
60 cm
mélységben
a nem hengerelt
talaj
viztartalma
19.85 % volt
míg
a hengerelt
"
"
19.49 % "
különbség
- 0.36 %
90-140 cm
mélységben
a nem hengerelt
talaj
viztartalma
19.43 % volt
mig
a hengerelt
"
"
18.72 % "
különbség
- 0.71 %
Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a meghengerelt talaj felső része rövid idővel a hengerelés után több nedvességet tartalmaz, mint a nem hengerelt talaj. Ez a nedvesség a talaj mélyebb rétegeiből emelkedett fel. Mivel azonban a talaj felszinéről ez a nedvességtöbblet hamarosan elpárolog, idővel a hengerelt talaj jobban kiszárad, mint a nem hengerelt.
Alagcsövezés. A kulturnövények gyökereinek a vizen kivül levegőre is van szükségük. Olyan talajban, amelyben a pórusok állandóan vagy huzamosabb időn át vizzel vannak megtelve, kulturnövények nem élnek meg. Ezért a fölös vizet tartalmazó talajokból a vizfölösleget el kell vezetnünk. Ez történhet úgy, hogy nyilt árkokat ásunk, melyekben a fölösleges viz elfolyik, vagy pedig kiégetett agyagcsöveket fektetünk az árokba úgy, hogy a csövek szorosan egymáshoz érjenek és azután ismét betemetjük az árkot. A viz ekkor az agyagcsöveken folyik el. Ez az alagcsövezés, vagy drainage. Alagcsövezésre rendszerint csak nehéz talajok szorulnak, bár megeshet, hogy homokos talajokat is kell alagcsövezni, ha ezek a homokok úgy feküsznek, hogy a viz nem képes róluk lefolyni. Avval, hogy a vizfölösleg elfolyását lehetővé tesszük, utat nyitunk a levegőnek a talajba, mert az elfolyt viz helyébe levegő jön. Az alagcsövezés azonban más mélyreható változást is hoz létre a talajban. Amig az agyagos altalaj állandóan nedves, addig egyenletes, pépes, vizet nehezen átengedő anyag; ellenben, ha gyakran kiszáradhat és ujból átnedvesedhet, akkor összerepedezik és morzsássá lesz. Az alagcsövezéssel pedig éppen a kiszáradásnak és ujból való átnedvesedésnek ezt a váltakozását érjük el, az agyagos altalaj vizet és levegőt áteresztővé válik. Ennek az az eredménye, hogy a talajnak az a része, mely az alagcsövek fölött van, még erős esők vizét is magába tudja fogadni, a fölösleg pedig az alagcsöveken át rövidesen elfolyik. A gyökerek tehát nemcsak lehatolnak az alagcsövek mélységéig, hanem a megélhetésükhöz szükséges levegőt és vizet is megtalálják. Ez a 120‑150 cm vastag talajréteg több vizet tud magába raktározni, mint amennyire a gyökereknek a tenyészeti idő alatt szükségük van. Ezenkivül a talaj megművelése is sokkal könnyebbé válik, nemcsak azért, mert az alagcsövezett talajokat néhány órával az eső elállta után már szántani lehet, mig nem alagcsövezett területeken ugyanannyi napig kell a szántással várni, hanem azért is, mert a szántás könnyebb, kevesebb erőre van szükségünk, még akkor is, ha mélyebbre szántunk.
Az alagcsövezés tehát megakadályozza az esőviz elfolyását és a talajt lazává, a vizet áteresztővé teszi, a talaj a viz megőrzésére és a gyökerek befogadására alkalmasabbá válik.
Az öntözés. A növények nagy mennyiségü vizet igényelnek; ahhoz, hogy 1 kg száraz anyagot termeljünk, a növényeknek 400‑600 kg, sőt még több vizet is kell elpárologtatniuk. Gyakran előfordul az az eset, hogy éppen a viz mennyisége az, ami a termés nagyságát megszabja. Sokszor a talaj elég tápanyagot tartalmaz ahhoz, hogy jóval nagyobb termést szolgáltasson, mint amennyi termett rajta. Ilyen esetekben öntözéssel a termést lényegesen növelhetjük. Az öntözés függetlenít az időjárástól és sokszor csak az öntözés teszi lehetővé az intenziv termelést.
Az öntözésnél tekintettel kell lennünk a talaj vizáteresztő képességére. A talajok ugyanis nem eresztik át a vizet egyforma gyorsan, a homokon a viz sokkal gyorsabban folyik keresztül, mint az agyagon. Az áteresztő képesség mértékéül azt a vizoszlop magasságot vesszük centiméterekben, amely vizoszlop egy óra alatt hatol be a talajba. Az agyagok áteresztő képessége igen kicsi, 0.1‑0.2 cm, a homokoké igen nagy lehet, 50‑60 cm. Ha a talajba egy óra alatt csak néhány milliméter viz hatol be, akkor a talajt a gyakorlatban vizet át nem eresztőnek nevezzük. Az ilyen talajok öntözésre nem alkalmasak. Kevéssé áteresztők azok a talajok, melyekbe egy óra alatt több centiméter viz szivárog be. Ezek adják az öntözéskor a legjobb eredményt. Mig ha a talajok igen gyorsan eresztik át a vizet, akkor tulságosan sok öntöző vizre lehet szükségünk. Ha vizet rosszul áteresztő agyagokat akarunk öntözni, akkor célszerü a talajt alagcsövezni, mert amint láttuk, az alagcsövezés a talajt áteresztőbbé teszi.
Oldal URL
Formátumok
Kulcsszavak
Partnerek
Budapest I. kerület Várkerület: Gellérthegy , Krisztinaváros , Tabán , Vár (Budapesti vár), Víziváros
Budapest II. kerület: Adyliget, Budakeszierdő , Budaliget, Csatárka, Erzsébetliget, Erzsébettelek, Felhévíz, Gercse, Hársakalja, Hárshegy, Hűvösvölgy, Kővár, Kurucles, Lipótmező, Máriaremete, Nyék, Országút, Pálvölgy, Pasarét, Pesthidegkút-Ófalu, Petneházyrét, Remetekertváros, Rézmál, Rózsadomb, Szemlőhegy, Széphalom, Szépilona, Szépvölgy, Törökvész, Újlak , Vérhalom, Víziváros , Zöldmál
Budapest III. kerület Óbuda-Békásmegyer: Aquincum, Aranyhegy, Békásmegyer, Csillaghegy, Csúcshegy, Filatorigát, Hármashatárhegy, Kaszásdűlő, Mátyáshegy, Mocsárosdűlő, Óbuda, Óbudaisziget, Remetehegy, Rómaifürdő, Solymárvölgy, Táborhegy, Testvérhegy, Törökkő, Újlak , Ürömhegy
Budapest IV. kerület Újpest: Istvántelek, Káposztásmegyer, Megyer, Népsziget , Székesdűlő, Újpest
Budapest V. kerület Belváros-Lipótváros: Belváros, Lipótváros
Budapest VI. kerület Terézváros - városrész: Terézváros
Budapest VII. kerület Erzsébetváros: Erzsébetváros, Istvánmező
Budapest VIII. kerület Józsefváros: Istvánmező , Józsefváros, Kerepesdűlő, Tisztviselőtelep
Budapest IX. kerület Ferencváros: Ferencváros, Gubacsidűlő, József Attila-lakótelep
Budapest X. kerület Kőbánya: Felsőrákos, Gyárdűlő, Keresztúridűlő, Kőbánya-Kertváros, Kúttó, Laposdűlő, Ligettelek, Népliget, Óhegy, Téglagyárdűlő, Újhegy
Budapest XI. kerület Újbuda: Albertfalva, Dobogó, Gazdagrét, Gellérthegy , Hosszúrét, Kamaraerdő, Kelenföld, Kelenvölgy, Kőérberek, Lágymányos, Madárhegy, Őrmező, Örsöd, Péterhegy, Pösingermajor, Sasad, Sashegy , Spanyolrét, Szentimreváros, Tabán
Budapest XII. kerület Hegyvidék: Budakeszierdő , Csillebérc, Farkasrét, Farkasvölgy, Istenhegy, Jánoshegy, Kissvábhegy, Krisztinaváros , Kútvölgy, Magasút, Mártonhegy, Németvölgy, Orbánhegy, Sashegy , Svábhegy, Széchenyihegy, Virányos, Zugliget
Budapest XIII. kerület: Angyalföld, Margitsziget, Népsziget , Újlipótváros, Vizafogó
Budapest XIV. kerület Zugló: Alsórákos, Herminamező, Istvánmező, Kiszugló, Nagyzugló, Rákosfalva, Törökőr, Városliget
Budapest XV. kerület: Pestújhely, Rákospalota, Újpalota
Budapest XVI. kerület: Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály, Sashalom
Budapest XVII. kerület Rákosmente: Akadémiaújtelep, Madárdomb, Rákoscsaba, Rákoscsaba-Újtelep, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákoskert, Rákosliget, Régiakadémiatelep
Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre: Alacskai úti lakótelep, Almáskert, Bélatelep, Belsőmajor, Bókaytelep, Erdőskert, Erzsébettelep, Ferihegy, Ganzkertváros, Ganztelep, Gloriett-telep, Halmierdő, Havanna-telep, Kossuth Ferenc-telep, Lakatostelep, Liptáktelep, Lónyaytelep, Miklóstelep, Rendessytelep, Szemeretelep, Szent Imre-kertváros, Szent Lőrinc-telep, Újpéteritelep
Budapest XIX. kerület Kispest: Kispest, Wekerletelep
Budapest XX. kerület Pesterzsébet: Gubacsipuszta, Kossuthfalva, Pacsirtatelep, Pesterzsébet, Pesterzsébet-Szabótelep
Budapest XXI. kerület Csepel: Csepel-Belváros, Csepel-Kertváros, Csepel-Ófalu, Csepel-Rózsadomb, Csepel-Szabótelep, Csillagtelep, Erdőalja, Erdősor, Gyártelep, Háros, Királyerdő, Királymajor, Szigetcsúcs
Budapest XXII. kerület Budafok-Tétény: Baross Gábor-telep, Budafok, Budatétény, Nagytétény
Budapest XXIII. kerület Soroksár: Millenniumtelep, Soroksár, Soroksár-Újtelep