Minőségi termőföld rendelés gyors határidővel és információs vonal:
06-20-92-73-626
  |  Honlap térkép  |  Kapcsolat, üzenet küldése  


Termőföld rendelés aznapi kiszállítással és további részletes információ:

06-20-92-73-626




http://termofold.eu/s/termofold_szallitas/i/2_s.jpg

Szolgáltatások:

  • talajcsere
  • gépiföldmunka
  • tereprendezés
  • pincetömb kiemelés, medence ásás
  • árok ásás, alap ásás 
  • kotró bérlés rendelés
  • termőföld rendelés
  • billencs, billenős autó rendelés bérlés
  • Bobcat, JCB. Gehl cat rendelés bérlés

http://termofold.eu/s/termofold_szallitas/i/3_s.jpg


Termőföld árak



Töltőföld, humusz eladás

Töltőföld, humusz eladással, humusz rendeléssel, humusz árakkal kapcsolatos információk Tovább »


Termőföld rendelés



Folyamatos termőföld akció Budapesten és környékén!

Folyamatos termőföld akció Budapesten és környékén! Tovább »



Termőföld megrendelés

Különbőző termőföldek rendelésével, gyors kiszállításával kapcsolatban tudunk bővebb információt nyújtani. Tovább »


Termőföld szállítás



Fekete, erdei, barna, réti barna föld ára, árak

Fekete, erdei, barna, réti barna földek Tovább »



Kerti termőföld választékunk


Kerti termőföld választékunk, versenyképes árak
Tovább »


Szolgáltatások



Bobcat munka, bobcat bérlés

Bobcat munka végzése, cégünk a Bobcat munkák specialistája. Tovább »



Bontás: házak, épületek bontása, lebontása

Bontáskor keletkező sitt, építési törmelék elszállítása, lerakása nem probléma( építési törmelék,tégla , beton, cserép,mész, sitt) hisz ezek a természetben szinte bárhol föllelhető természetes anyagok. Kémiai összetételük nincs megváltoztatva, ezért bomlásukkal nem szennyezik környezetünket. Elhelyezésük szinte bármelyik bányában megoldható, de a leggazdaságosabb a kizárólag sitt és törmelék lerakása céljára fenntartott bányákban. Ezek ugyanis nem igényelnek különösebb környezet védelmi felkészülést. Keresnek egy nagyobb gödröt (pl. régi bányát, külszíni fejtést, felhagyott homokbányát.) és a megfelelő engedélyeztetés után egyszerűen betemetik sittel, törmelékkel. Az ilyen bányákban a sitt és törmelék elhelyezési költsége általában 1200-1600 ft.m3-ként. Tovább »



Föld feltöltés, visszatöltés

Föld feltöltés, visszatöltés: föld fölé kiemelt alapok, házak feltöltése, kertek, udvarok feltöltése mélyen fekvő területek, kertek feltöltése bobcat-tal, töltőfölddel.
Gödrök, túlásott pincék visszatöltése bobcat-tal, töltőfölddel. Tovább »



Gépi földmunka

Gépi földmunka Bobcat vagy egyéb gépek használatával. Telefonon részletes információt, árakat adunk. Tovább »



Hótolás, hóeltakarítás Bobcat felhasználásával

Hótolás, hóeltakarítás Bobcat felhasználásával: Tovább »



Kertépítés, kertészet, kert

Teljes körű kertépítést vállalunk a kerttervezéstől a kivitelezésen át a kertfenntartásig magas színvonalon. Elsősorban Budapesten és vonzáskörzetében dolgozunk, de végeztünk már munkát a Balatonnál és a Tisza-tónál is. Elvégzett munkáinkra garanciát adunk. Kivitelezéseinken folyamatos vezetői felügyelettel vagyunk jelen. Tovább »



Sitt és szemét elszállítása

Sitt és szemét elszállítása konténerrel, vagy billenős autóval, és rakodása Bobcat-el.
Manapság a szemét és hulladék megsemmisítése az emberiség egyik legnagyobb problémája. Főleg a plasztik( műanyag) elterjedése óta. Ezek legnagyobb részét a csomagoló anyagok teszik ki. Tovább »



Sózás, síkosság mentesítés, Bobcat gépekkel

Sózás, síkosság mentesítés, Bobcat gépekkel... Tovább »



Talajcsere

Elgazosodott , gyenge silány földek kitermelése Bobcat-el elszállítása: konténerrel, ill. billenős autóval, új friss termőföld szállítása, behordása elterítése, elsimítása Bobcat-tel Tovább »



Tereprendezés, kertrendezés

Gépiföldmunka árak, bobcat bérlés, rendelés, óradíj, minikotró bérlet óradíj, óradíjak valamint egyösszegű vállalások:
FONTOS! Mielött gépet rendel bárhonnan, győzödjön meg az ár/teljesítmény arányról!
Aktuális árainkról vagy gépparkunkról érdeklődjön telefonon. Tovább »



Termőföld szállítás eladás, rendelés

Termőföld szállítás eladás, rendelés. Akciós terület: Budapest és környéke.
A kiszállítás módját helyszíni megtekintéssel lehet eldönteni, ezért a pontos árat, csak ez után tudunkadni.
Szállítási árak a megközelíthetőségtől a szállítási távolságtól függően változnak. Tovább »





Termőföld - VII. FEJEZET. A nitrogén körforgalma a talajban

A növényi sejt élő része, a plazma, fehérjevegyületekből áll. A fehérjék bonyolult összetételü nitrogén tartalmú anyagok, amelyek a humuszképződés során egyszerübb összetételü nitrogén tartalmú vegyületekre bomlanak. A növények ezekből az uj vegyületekből uj fehérjét képeznek, amely idővel ismét a talajba kerül vissza. Körfolyamattal van itt dolgunk, amely a talaj termékenységét nagy mértékben befolyásolja.
Lássuk kissé behatóbban ezt a folyamatot, továbbá azokat a körülményeket, melyek a talaj nitrogéntartalmát befolyásolják, mert ezek ismerete nélkül a talaj sajátságait kellőkép meg­magyarázni nem tudjuk, és nem tudjuk azt sem, minő intézkedéseket tegyünk, hogy a talaj nitrogéntartalmát növeljük, vagy legalább megőrizzük azon a fokon, melyet már elért.
A talajban a nitrogén három különböző vegyület alakjában fordul elő, úgymint szerves anyaghoz kötve, ammonia és salétromsavas sók formájában.
Az ammoniaképződés. A szerves anyaghoz kötött nitrogén az előbb élt állatokból és növényekből készült humuszban van. A humuszképződés során a talaj apró szervezetei a humusz nitrogénjét ammoniává, gázalakú vegyületté, alakítják át. A talaj felső részében egész sereg baktérium, élesztő és penészgomba él, amelyek mind részt vesznek ebben a munkában. A meszet tartalmazó talajokban a baktériumok vannak túlsúlyban, mig a savanyú talajokban a penészgombák. Különösen elterjedt a baktériumok közt a Bacterium mycoides. Ez a bakté­rium energikus oxidáló, a levegő oxigénjét a szerves anyagon megköti, a szerves anyag szenét szénsavvá, a ként kénsavvá oxidálja, mig a nitrogénből ammoniát képez. De ha ez a bakté­rium oxigénmentes közegben él, ahol redukálható anyagok vannak, például salétromsavas sók, akkor ezekből veszi a szükséges oxigént és a salétromsavas vegyületeket változtatja át ammoniává. A Bacterium mycoides tehát két ellentétes folyamat révén hozhat létre ammoniát, vagy oxidáció, vagy redukció útján.
Más ilyen elterjedtebb, ammoniát képző baktériumok a Proteus vulgaris, a Bacterium coli commune, a Bacillus fluorescens, a Bacillus liquefaciens, a Bacillus mesentericus, a Bacillus subtilis. Ez utóbbi szintén képes a salétromsavas vegyületeket ammoniává redukálni.
A penészgombák közül a legközönségesebb ammoniát képzők a Mucor racemosus, a különböző Aspergillusok, a Fusarium Müntzii.
Általában véve a legtöbb talajlakó baktérium és penészgomba, amelynek a humuszképzésnél szerepe van, tud a nitrogéntartalmú szerves vegyületekből ammoniát képezni. Főleg a levegőt kedvelő (aerob) baktériumok termelik az ammoniát, de van sok a levegőt kerülő (anaerob) baktérium is, amely ammoniát képez.
Az ammoniaképzés, mint minden biologiai folyamat, bizonyos tényezőktől függ, melyek közt legfontosabbak a talaj hőmérséklete és nedvességtartalma.
Az ammonia értékes növényi tápanyag. Sok növény veszi fel közvetlenül és dolgozza fel fehérjévé. Így az erdei fák közül a bükk, a lúc; tenyésztett növényeink közül a burgonya. Általában a savanyú talajon élő növények nitrogénjüket ammonia formájában veszik fel.
A nitrifikáció. A legtöbb kulturnövény azonban a nitrogént salétromsavas vegyület alakjában kivánja.
A csak kevéssé is meszes talajokban az ammonia hamarosan átalakul salétromsavvá. Az ammoniának ezt az átalakulását nitrifikációnak nevezzük.
A nitrifikáció szintén biologiai folyamat. Ezt 1877‑ben mutatták ki Schloesing és Müntz, amikor a szennyvizek tisztításának kérdésével foglalkoztak.
Méter hosszú, alul dróthálóval elzárt csövekbe földet tettek, azt csatornalével öntözték és egyszersmind lassú levegőáramot nyomtak keresztül rajta. Az egyik csőbe benyomott levegő előbb chloroformot tartalmazó edényen haladt át, ahol chloroformgőzöket vett fel. Meg­vizsgálták a csövekből kicsepegő vizet és azt találták, hogy a tiszta levegővel szellőztetett csövekből salétromsavas sókat tartalmazó viz csepeg ki, mig a chloroformozott csövekből kicsepegő viz salétromsavas sókat nem tartalmaz. A kisérletet megismételték kihevített és ki nem hevített talajjal is, a csöveken keresztül nyomott levegőt is előzetesen kihevítették, hogy ne vihessen magával csírákat. A kihevített talajon átszürt szennyviz salétromsav tartalma válto­zatlan volt, mig a ki nem hevített talajon átszüremkedő szennyviz salétromsav szapo­rodást mutatott.
Ilyképp bebizonyították, hogy a salétromsavképzés biologiai folyamat, melyet a chloroform és a kihevítés megszüntetnek.
Schloesing és Müntz megkisérelték a salétromsavat képző szervezeteket tisztán kitenyészteni. Ez azonban nem sikerült nekik.
Ez csak 1890‑92-ben sikerült az orosz Winogradszkynak, aki a párisi Pasteur‑intézetben végzett kutatásai közben megtalálta a nitrifikáló szervezeteket.
Winogradszky a talajokból két baktériumot tenyésztett ki. Az egyik, egy nagyobb fajta baktérium, méretei 0.0011‑0.0018 mm hossz és 0.0009‑0.001 mm szélesség, az ammoniát salétromossavvá oxidálja. Ennek a nitrosomonas nevet adta. A salétromos savat pedig a másik baktérium, a nitrobakter tovább oxidálja salétromsavvá. Ez igen kicsiny, átlag öt tizezred milliméter átmérőjü baktérium, mely kizárólag csak salétromossavas sókat képes salétrom­savvá átalakítani.
A nitrifikáló szervezetek rendkivül el vannak terjedve a természetben. Megtalálták az összes termőföldekben, de előfordulnak egyebütt is, Müntz az Alpok csúcsain találta meg őket. Ezek a rendkivül elterjedt hasznos baktériumok azonban csak akkor fejtenek ki nagyobb tevékenységet, ha a körülmények kedvezőek.
A nitrifikáció feltételei. A nitrifikáció feltételeit már 1873‑ban kiderítette Schloesing, néhány évvel előbb, mielőtt felfedezte azt, hogy a nitrifikáció biologiai folyamat. Megállapította, hogy a nitrifikáció a következő öt feltételhez van kötve:
1. nitrogéntartalmú szerves anyag jelenlétéhez.
2. oxigén jelenlétéhez.
3. valamely lúgos hatású vegyület (bázis) jelenlétéhez, mely a keletkezett salétromsavat közöm­bösíteni képes.
4. bizonyos nedvességmennyiséghez.
5. bizonyos határok közt levő hőmérséklethez.
A nitrifikáció nagy fontosságára való tekintettel foglalkozzunk kissé behatóbban ezekkel a feltételekkel.
a) Az világos, hogy ha nincs a talajban nitrogéntartalmú szerves anyag, nitrifikáció sem mehet végbe. Schloesing kisérleteiben egyenlő súlyú homokmintákat növekedő mennyiségü humusszal kevert. A keletkezett salétromsav mennyisége arányos volt a talajhoz adott szerves anyag mennyiségével. A szerves anyag természete és elbomlási foka a folyamat gyorsaságát lényegesen befolyásolta.
A nitrifikáló baktériumok nem képesek a szerves anyag nitrogénjét közvetlenül nitrifikálni, annak előbb ammoniává kell átalakulnia más szervezetek hatására.
b) A nitrifikáció oxigén megkötéssel jár, oxigén nélkül tehát nem mehet végbe. A talajban levő levegő oxigéntartalmának hatását tanulmányozandó, Schloesing egyforma mennyiségü talajt tett lombikokba, melyeken különböző összetételü levegőt fujtatott keresztül. A kisérlet eredményei a következők:
A levegő oxigén tartalma %
1.5
6
11
16
21%
Keletkezett salétromsav, milligramm
négy hónap mulva 15% nedvesség tartalom mellett
46
96
131
163
247 mg
A keletkezett salétromsav mennyisége tehát egyenes arányban áll a levegő oxigén tartalmával.
Amikor Schloesing tiszta nitrogént vezetett a lombikon keresztül, akkor nemcsak, hogy nem keletkezett salétromsav, hanem a már meglevő salétromsavas sók is eltüntek a talajból.
c) A nitrifikációnál keletkező salétromsav elpusztítja az őt létrehozó baktériumot. A savat közömbösíteni kell. Ennélfogva a talajban olyan lúgos természetü anyagnak is kell lennie, amely a keletkező salétromsavat salétromsavas sóvá alakítsa át. A talajban rendszerint a szén­savas mész ez a vegyület. Schloesing kimutatta, hogy a nitrifikációhoz igen kevés szénsavas mész is elegendő; szükséges mennyiségen felül jelenlevő szénsavas mész nem növeli a salétromsavképződést.
A nitrifikáció csak gyengén lúgos talajokban megy végbe nagyobb erővel. Ha sok a lúgos anyag, akkor megszünik. Warington kisérleteiben 320 mg szóda egy liter tápoldatban már lényegesen késleltette a nitrifikációt, 960 mg literenként pedig teljesen megakadályozta. Ezért erősen szódás talajokban a nitrifikáció lassú, esetleg meg is szünhet.
d) A talaj nedvességtartalmával a keletkezett salétrom mennyisége is nő bizonyos határig.
Schloesing kisérleteiben 1 kg földben egy nyári hónap alatt a következő salétromsav mennyiségek keletkeztek:
A talaj nedvesség tartalma %
9.3
14.6
16
20%
Keletkezett salétromsav mg
157
172
397
478 mg
Vagyis minél nedvesebb volt a talaj, annál több salétromsavat termelt.
A nagyobb viztartalom azonban csak addig előnyös, amig a levegő szabad hozzáférkőzését meg nem nehezíti.
e) Ami a hőmérséklet hatását illeti, megállapították azt, hogy a salétromképzés 5˚‑nál szüne­tel, 57˚‑nál ujból megszünik, a legkedvezőbb hőmérséklet 37˚ körül van.
A természetes salétromgyártás. A talajban végbemenő nitrifikáció olyan folyamat, melynek eredményét nemcsak a földművelés hasznosítja, hanem sokáig a salétromgyártás egyetlen módja is volt.
Chinában és Indiában már régen tudták, hogy a talajban bizonyos körülmények közt salétrom keletkezik. Európában a salétromot valószinüleg csak a XIII. században ismerték meg.
A természetes salétromgyártásnak Észak‑India egyes részeiben nagy kereskedelmi jelentősége is volt, sőt még ma is visznek ki innen salétromot. India salétromtermelő vidékeinek meszes, porózus ártéri talajai vannak, a talajviz szintje a felszin alatt mélyen fekszik. Salétromszedés mindig csak régi falvak talaján történik. A bennszülött salétromgyüjtő naponta egyszer bejárja a falut és a talajból lekapar egy vékony réteget ott, ahol a felszinen fehér sókivirágzást lát. Ilyen helyek főleg a házi csatornák és a tehénistállók közelében vannak. Ebből a lekapart földből vizzel való kivonás és átkristályosítás utján nyers salétromot állít elő.
A lőporgyártásra szükséges salétrom mennyisége Európában mindig sokkal nagyobb volt, mint amennyit az indiai behozatal szolgáltatott. A salétrom gyári elkészítésének szükséges­sége különösen Franciaországban, Németországban és Svédországban vált létkérdéssé, mert ezeknek az államoknak salétrombehozatala kicsiny volt és háború esetén Anglia teljesen elvághatta őket a salétromtermelő vidékektől. A XVII. században valószinüleg Glauber volt az első, akinek sikerült a talajból salétromot előállítania. Utána mások is hamarosan rájöttek, hogy istállók, majorságok udvarai és lakóházak földből való padozata fahamuval keverve és vizzel kilúgozva salétromot ad. Franciaországban bizonyos salétromtermelő társaságoknak jogukban volt évente egyszer elhordatni ezeket a salétromos földeket és minden községnek kötelessége volt, hogy évente bizonyos mennyiségü fahamut szolgáltasson ezeknek a társaságoknak. A talajban ugyanis főleg mészsalétrom keletkezik, amely hamuzsiroldattal kezelve kálisalétrommá alakul át.
Ezek a terhes rendelkezések majdnem a francia forradalom idejéig voltak érvényben. 1775‑ben egy tudományos bizottság kezeibe került a salétromgyártás ügye. A bizottság tagja volt Lavoisier is, akinek nevéhez többek közt a chemia egyik alaptörvényének felfedezése is füződik. Lavoisier munkálatai lényegesen előbbre vitték a salétromgyártás ügyét. A francia tudo­mányos bizottság utasításai nyomán a következőképp állították elő a salétromot. Minde­nek előtt porózus, sok humuszt tartalmazó talajt állítottak elő. Ezt nitrogéntartalmú szerves anyagokkal és mésszel gazdagították és azután hosszabb ideig kellő nedvesség és levegő­tartalomról gondoskodtak. Időnként a megszikkadó talaj felszinéről lekaparták a salétrom­kivirágzást, bizonyos idő mulva azután az egész tömeget kilúgozták vizzel. A kilúgozott salétromágyat uj ágyak készítésére használták. A franciák meg voltak elégedve, ha két év alatt 1000 font talajból 5 font nyers salétromot kaptak.
Érdekes, hogy a salétromgyártók a nitrifikáció összes feltételeit kitünően ismerték, anélkül, hogy a folyamat lényegét sejtették volna. Előírásaik ugyanazok, mint amelyeket követünk ma is, ha talajunkban a nitrifikációt élénkíteni akarjuk.
A denitrifikáció. A talajban végbemenő biologiai folyamatok közt a nitrifikáció a legfon­tosabbak egyike. Csak olyan talaj termékeny, mely jól nitrifikál. A talajban azonban olyan biologiai folyamatok is mennek végbe, melyek a nitrifikáló szervezetek létrehozta salétromot elpusztítják, először salétromossavvá, azután ammoniává redukálják, sőt az ammoniát szabad nitrogénre is elbontják. Ilyen módon a talajban nitrogénveszteségek állhatnak be. Ez a denitrifikáló folyamat a talajok termékenységét csökkenti.
A salétromsavas sók elbontását Gayon és Dupetit tanulmányozták behatóan (1882‑1885) és kimutatták, hogy számos baktérium képes a salétromsavas sókat salétromossavvá redukálni. Ilyen például a már említett Bacillus mycoides, amelynek az ammoniakészítésnél van nagy szerepe. Csatornaléből két uj baktériumot is izoláltak, a Bacterium denitrificans   és ‑át, melyek rendkivül mohón nyelik el az oxigént; ha a levegőben nem találják meg, akkor a salétromból veszik és a salétromból gázalakú szabad nitrogént állítanak elő.
Grimbert (1898‑99) kisérletei azután kimutatták, hogy a talajban kéttipusú denitrifikáló szervezetek élnek. Az egyik tipusbeliek közvetlenül támadják meg a salétromot és annak oxigénjét a humuszanyagok szenének elégetésére használják fel, a keletkezett szénsav a salétrom felszabaduló bázisával egyesül. Ezek a közvetlen denitrifikálók. Ilyen többek közt a Bacillus pyocyaneus.
A második tipusbeliek, mint például a Bacterium coli, a salétromot salétromossavvá redukálják. A salétromossavas sók tovább bomlanak és szabad nitrogént adnak akkor, ha a tápoldatban bizonyos vegyületek, amidok vannak. Ezek a közvetve denitrifikáló baktériumok.
A denitrifikáció a talajban akkor válik élénkebbé, ha a körülmények a nitrifikációra kedve­zőt­lenekké válnak, így alacsony hőmérséklet mellett, túlmagas vagy túlalacsony viztartalomnál és levegőhiánynál.
Nagyon élénk a denitrifikáció túlsok szerves anyag jelenlétében.
Ezt Wagner német vegyész mutatta ki 1896‑ban, aki talajmintákat különböző állati trágyákkal kevert és ellenőrzésképp az eredeti talajokból is megőrzött egy mintát. A mintákhoz bizonyos mennyiségü salétromot adott. Néhány nap mulva meghatározta a minták salétromtartalmát. Az eredeti talajmintákban megkapta a hozzáadott salétrom egész mennyiségét, mig a trágyák­kal kevert földmintákból a salétrom nagy része eltünt. Wagner ezekből a kisérletekből azt következtette, hogy az istállótrágyák mostani használati módja nem ésszerü és azt ajánlotta, hogy azokat előbb bizonyos vegyi hatásoknak vessük alá azért, hogy elpusztítsuk a bennük levő redukáló szervezeteket, melyek a nitrátokat a talajból eltüntetik.
Miután az istállótrágya alkalmazása általában véve igen előnyös és Wagner eszméjének megvalósítása a mezőgazdasági gyakorlat gyökeres megváltoztatását jelentené, Dehérain kisérletek tárgyává tette a kérdést és kimutatta, hogy Wagner kisérleteiben a kedvezőtlen hatás kizárólag a túlsok szerves anyagnak tulajdonítandó.
Megismételte Wagner kisérleteit és ha 2 kilogramm földhöz 200‑400 g friss lótrágyát adott, továbbá ismert mennyiségü salétromot, akkor már néhány nap mulva salétromveszteség mutat­kozott. Ez a veszteség közönséges hőmérsékletnél csekély volt, 30 foknál ellenben tekintélyes. Wagner megfigyelései tehát helyesek, csakhogy az általa használt trágyaadagok rendkivül nagyok. 200‑400 gramm 2 kilogramm talajra 400.000‑800.000 kg istállótrágyának felel meg egy hektáron. Ez az adag 10‑20‑szor több, mint amennyit rendesen adni szoktak. Azokban a kisérletekben, melyekben a rendes trágyaadag kétszeresét keverték el a talajjal, a nitrifikáció rendesen folyt le, nitrogénveszteségek nélkül. A denitrifikáló szervezetek káros munkája tehát csak túlsok szerves anyag jelenlétében válik végzetessé.
A friss trágya gyorsan elbomló anyagokat is tartalmaz, nevezetesen pentozánokat. Ezek elbomlása oly hevesen mehet végbe, hogy az összes rendelkezésre álló oxigént elfogyaszt­hatja. Ilyképp a közegben időlegesen oxigénhiány áll be és a redukáló szervezetek működése élénkebbé válik. Ezek a gyorsan elbomló anyagok azonban a trágyakészítéskor elbomlanak és az érett trágyában már nincsenek meg.
Megjegyzi ezenkivül Dehérain még azt is, hogy a denitrifikáló szervezeteknek a trágyában való előzetes elpusztításával nem érnénk el célt, mert ezek a szervezetek minden talajban megvannak és élénk működést fejtenek ki, mihelyt a viszonyok kedvezővé válnak.
A denitrifikáló szervezetek munkája igen élénk a túlnedves talajokban az oxigénhiány miatt.
A talaj túlszáraz volta is kedvez nekik. Giustiniani 1901‑ben kimutatta, hogy a talajokban a denitrifikáció észlelhetővé válik, ha a nedvességtartalom 6%‑nál kevesebb; 10% viztartalom mellett már a salétromképző szervezetek vannak túlsúlyban. A salétromot elbontó szervezetek még 2‑4% viztartalom mellett is müködnek. Teljes vizhiány mellett természetesen minden életműködés szünetel.
A salétromot elbontó baktériumok működése igen élénk még aránylag alacsony hőmérsék­letnél is, amely a salétromképző szervezetek normális tenyészéséhez már nem elegendő.
Igen érdekes példát említ King arra nézve, hogy aránylag alacsony hőmérséklet és nedvesség­tartalom mellett a denitrifikáció mily nagy mérvü lehet.
Waring ezredes két tonna száraz földet használt klozettjei szagtalanítására és meg akarta álla­pítani, hogy hányszor használhatja ugyanazt a földet. Evégből a használt földet száraz pincében kiszárította és két hónap mulva ujból felhasználta. Tízszeri használat után a talajt megelemeztette. A vegyész 4000 font földben mindössze 11 font nitrogént talált, holott leg­alább 230 font nitrogén került bele. Ezenkivül kezdetben is legalább 3 font nitrogén volt benne. Így tehát a 230 font kötött nitrogénből 222 font változott át szabad gázalakú nitrogénné. A bomlási folyamat egyébként olyan élénk volt, hogy a talajból úgyszólván az összes szerves anyag, a papirost is beleértve, mind eltünt.
A levegő szabad nitrogénjének megkötése. A növények a talajból kötött nitrogént vesznek fel és azt vagy visszaadják ismét a talajnak, vagy az állatoknak juttatják. Ebben a körfolya­mat­ban azonban sem az állatok, sem a növények nem gyarapítják a talaj kötött nitrogén­kész­letét. Sőt a kötött nitrogénkészlet inkább fogy a denitrifikáció folyamán beálló veszteségek miatt.
Amikor a Földön élet még nem volt, az összes nitrogén a levegőben volt, mint szabad nitrogén. Most pedig nagy mennyiségü nitrogén van megkötve az élőlények sejtjeiben és a talajban. Ennek következtében a természetben végbe kell mennie olyan folyamatnak is, melynek során a levegő szabad nitrogénje kötött nitrogénné alakul át. Ilyen folyamat megy végbe a villámláskor; ekkor egy kevés salétromsav keletkezik. Más folyamatok egy kis ammoniát termelnek. Az így megkötött nitrogén mennyisége azonban kevés és korántsem elegendő a növények nitrogénszükségletének fedezésére. A Rothamsted‑ben, Angliában, végzett kisérletek szerint az esővel évente összesen 3.75 kg nitrogén jut egy hektárra, ebből 2.8 kg nitrogén ammonia alakjában és 0.95 kg nitrogén salétromsav alakjában hull le. Ez kevés és csak kis részét adja a termés által felvett nitrogénnek.
Régebben azt tételezték fel, hogy a zöld növények képesek a levegő nitrogénjét megkötni. Ez a feltevés nem bizonyult helyesnek, ellenkezőleg Gilbert és Lawes Angliában, Boussingault Franciaországban végzett gondos kisérletei azt bizonyítják, hogy a zöld növények nem képesek a levegő szabad nitrogénjét értékesíteni.
Ellenben vannak baktériumok és más alsóbbrendü szervezetek, amelyek tudják. Ezt 1885‑ben bizonyította be kétségbevonhatatlanul Berthelot, az organikus szintézis nagy mestere. Ő kimutatta, hogy a talaj a levegő nitrogénjét megköti és hogy ez a folyamat élőlények működésével kapcsolatos.
Berthelot cserepekben különböző talajokat tett ki a szabad levegőre egy évnél hosszabb időre. Időnként meghatározta a talajok kötött nitrogéntartalmát és azt találta, hogy az lassan, de folytonosan gyarapodott. Így egy kilogramm sárga meudoni homokos talajban a következő kötött nitrogéntartalmat kapta grammokban:
1884 május 25‑én
0.0705
1885 április 30‑án
0.0833
   »     julius 10‑én
0.1035
   »  október 24‑én
0.1105
A gyarapodás tehát 0.040 gramm volt, ami az eredeti nitrogén tartalom; 57%‑ának felel meg.
A melegben sterilezett talajok nitrogéntartalma nem gyarapodott.
Néhány évvel később Berthelot kimutatta, hogy bizonyos nem zöld algák, Alternaria és Gymnoascus fajok, kaolinon tenyésztve nitrogént kötnek meg, ugyanezt tette egy penész (Aspergillus) kultura is.
Később 1893‑ban Winogradszky felfedezte és kitenyésztette a Clostridium pasteurianum nevü baktériumot. Ez a baktérium a levegőt nem türi (anaerob), de együtt él más baktériumokkal és penészekkel, amelyek a humusz szerves anyagából szénsavat képeznek és így megvédik a Clostridiumot a levegő oxigénjének közvetlen hatásától. A Clostridium pedig a levegő szabad nitrogénjét megköti és fehérjévé alakítja át.
Azotobakter. Nagyjelentőségü a talaj nitrogénkészletének gyarapításában a Beijerinck dán bakteriologus által 1903‑ban felfedezett azotobakter. Az azotobakter a termőtalajokban rendkivül el van terjedve. Savanyú talajokban nem él meg. Ellenben megtalálható a tengerek és tavak vizében is, ahol bizonyos algákkal él együtt.
Az azotobakternek különböző fajai ismeretesek. A talajban levő szerves anyagból, a humuszból élnek. A meszes talajokban kitünően fejlődnek, fejlődésükre azonban nincs sok mészre szükségük, elég ha annyi mész van, hogy a talajt gyengén lúgossá tegye, ehhez néhány tized százalék szénsavas mész is elegendő. Kevés oldható foszfátot is igényelnek. Hőigényük 5˚ és 50˚ közt van, a fejlődésükre legkedvezőbb hőmérséklet 28˚ körül van. A kiszáradás iránt kevéssé érzékenyek. A talaj szellőztetése rendkivül előnyösen hat reájuk.
Az azotobakterek által megkötött nitrogént a növények nem hasznosítják közvetlenül, annak előbb nitrifikálódnia kell. A kisérletek azt mutatják, hogy könnyen nitrifikálódik.
A nitrogént megkötő és átalakító szervezetek a talaj legfelső részében élnek. A nitrogént megkötő baktériumok csak a talaj legfelső részében élnek, ahol a humusz a megélhetésükhöz szükséges tápanyagokat szolgáltatja és ahová több levegő hatol be, mint a mélyebben fekvő részekbe.
Amikor a talajt műveléssel meglazítjuk, a nitrogént megkötő baktériumok munkájára alkalmasabbá tesszük. Ugyanekkor a nitrifikáló szervezetek munkáját is élénkítjük.
A pillangós növények gyökerein élő nitrogént megkötő baktériumok. A talajban számos olyan baktérium van, mely a pillangós virágú növények, ú. m. lóhere, lucerna, akác stb. gyöke­rein élve köti meg a levegő szabad nitrogénjét és azt olyan szerves vegyületekké alakítja át, melyeket a gazdanövény értékesít. Ezek a Rhizobium leguminosarum vagy Bacillus radicicola-nak nevezett baktériumok a gazdanövény szénhidrátjaiból élnek és cserébe nitrogéntartalmú anyagot adnak.
Felfedezésük Hellriegel érdeme (1888), aki kimutatta, hogy a pillangós virágú növények nitrogént nem tartalmazó talajban is megélnek és tekintélyes mennyiségü nitrogént tudnak megkötni, ha gyökereiken apró gumók vannak, amelyek baktériumokat tartalmaznak. A gumókban élő baktériumok nemcsak a gazdanövényt táplálják nitrogénvegyületekkel, hanem magát a talajt is gazdagabbá teszik azon kötött nitrogén által, amely a gyökerek elhalása után a talajba jut. Ez a felfedezés magyarázza meg azt a tényt, hogy a pillangós virágú növények a talajt gazdagítják. Ezt a tényt már a rómaiak is ismerték, Vergilius megirja a Georgikákban, hogy a buza ott terem a legjobban, ahol előbb a bab, a karcsú bükköny vagy a keserü csillagfürt díszlett a legszebben.
Ujabban felfedezték, hogy nitrogént megkötő baktériumok más, nem pillangós virágú növé­nyek gyökerein is élnek. Ilyenek az égerfa, az ezüstfa (Elaeagnus), a Podocarpus macrophylla és több cycas faj.
A nitrogén megkötése a savanyú talajokban. A savanyú talajokban az azotobakterek nem élnek meg, mindamellett a savanyú talajokban is végbe megy bizonyos fokig a nitrogén megkötése.
Így Henry kisérletei szerint (1902‑03) az erdőben lehullott lombtakaró a levegő szabad nitrogénjét megköti, valószinüleg a rajta élő baktériumok segítségével. Az így megkötött nitrogén mennyisége nem sok, de gyakran több, mint amennyit a kitermelt fával az erdőből kiviszünk.
A talaj beoltása baktériumokkal. Amikor felismerték azt, hogy a talajban bizonyos bakté­riumok a levegő nitrogénjét megkötik és ezáltal a talajt termékenyebbé teszik, meg­kisérelték azt, hogy a talajt ezeknek a baktériumoknak tiszta kulturáival beoltsák és így növeljék a talaj termékenységét. Németországban különböző baktériumtenyészeteket állítot­tak elő és hoztak forgalomba (nitragin, alinit). Ezek a laboratoriumi kisérletekben, amelyeket baktériumokban szegény talajokon végeztek, jó eredményeket adtak; a gyakorlatban azonban, a termőföldekre kiszórva, nem váltották be a hozzájuk füzött reményeket.
Nem valószinü, hogy a talajban levő nitrogént megkötő baktériumok számát lényegesen növelhetnők oly módon, hogy baktériumtenyészetekkel trágyázzuk a földet. Ezek a bakté­riu­mok mindenütt ott vannak, de csak akkor szaporodnak el nagyobb mennyiségben, ha a talaj­ban életműködésük feltételeit, a tápanyagokat, nedvességet és egyéb tényezőket meg­találják. Ezeknek a feltételeknek a teljesítésével fokozhatjuk lényegesen a talaj termékenységét.
Lehetnek azonban esetek, amikor a talaj beoltása szükségessé válhat. Ilyen például az, ha valamely vidéken olyan pillangós növényt akarunk termeszteni, amelyet ott még eddig soha­sem termesztettek. Ekkor lehetséges, hogy a talajból hiányozzék az a bizonyos baktérium, amely az illető pillangós növény gyökerén megtelepedve, a levegő szabad nitrogénjét meg­köthetné. Ilyenkor elegendő, ha talajunkra kevés olyan földet hintünk, amelyet onnan hoztunk, ahol növényünk megterem. Ha az egyéb körülmények, ú. m. a talaj mésztartalma, nedvességtartalma stb. kedvezőek, a hiányzó hasznos baktérium a talajban hamarosan elterjed és megtelepedik a termesztendő pillangós virágú növény gyökerein. Ha a talaj sajátságai kedvezőtlenek, például nem tartalmaz elegendő meszet, akkor a talaj beoltása sem segít, mert a savanyú talajban a nitrogént megkötő baktérium elpusztul.
A baktériumok ellenségei. A talajt lakó baktériumoknak ellenségei is vannak a talajban. Bizonyos egysejtü lények, protozoák, belőlük táplálkoznak és ha nagyon elszaporodnak, annyira pusztítják őket, hogy ezáltal a talaj termékenysége lényegesen csökkenhet. Így hajtatással foglalkozó kertészek, akik harang alatt korai salátát vagy uborkát termelnek s ehhez a kulturához igen gazdag talajkeveréket használnak, - melyet istállótrágya és föld keverékéből állítanak elő - már régóta tapasztalták, hogy ennek a gazdag földkeveréknek a termékenysége gyakran rövid idő alatt lényegesen megcsappan és használhatatlanná lesz, bár még igen sok tápanyagot tartalmaz. Azt is tapasztalták, hogy ez a földkeverék ujból vissza­nyeri termékenységét, ha sütőben kihevítik. Ennek okát sokáig nem tudták megmagyarázni, mig azt végre Russell angol vegyész e század elején meg nem találta. Ő reájött arra, hogy ezekben a megcsökkent termékenységü talajokban nagy számban élnek protozoák, melyek a hasznos baktériumokat felfalják. Ha a talajt kihevítjük vagy illő fertőtlenítő szerekkel (szén­kéneg, toluol stb.) kezeljük, akkor a protozoák elpusztulnak. A hasznos baktériumok legtöbbje is elpusztul, csak néhány marad meg belőlük, ezek azonban olyan gyorsan szaporodnak, hogy számuk hamarosan sokkal nagyobb lesz, mint volt az eredeti talajban. A megszaporodott baktériumok megnövekedett munkája pedig nagyobb termékenységet jelent. Példaképp megemlíthetjük, hogy egy toluollal dezinficiált talajban Russell a kezelés előtt 7 millió baktériumot talált 1 cm3‑ben. Kezelés után csak 400 maradt meg, ezek azonban négy nap alatt 6 millióra és további pár nap mulva 40 millióra szaporodtak el. Érdekes körülmény - amire Hall mutatott reá - az, hogy a baktériumokat pusztító protozoáknak egyike, egy amőba, rokona a vérben levő fehér vérsejteknek, amelyek a vérbe kerülő baktériumokat felfalják és ilyképp megvédenék a megbetegedéstől. Mig azonban a vérbe kerülő baktériumok halálos veszedelmet jelentenek, addig a talajban élők nélkülözhetetlenek. A talajban az amőbák káros ragadozók.
Már a rómaiak is tudták, hogy a talaj kihevítése fokozhatja a termékenységet. Vergilius a Georgikákban egy talajkihevítési módszert ír le, melyet a vetés előtt alkalmaztak.
A talajlakó penészgombák. Az erdő talaja rendszerint savanyú. A savanyú talajokban a baktériumok háttérbe szorulnak, munkájukat penészgombák végzik. Ezek a penészgombák, Penicilium, Mucor, Aspergillus, Oidium stb. tevékeny részt vesznek a növényi maradványok humusszá való átalakításában, amely folyamat szénsav- és ammoniafejlődéssel jár. A gombák maguk is hozzájárulnak a talaj humusztartalmának növeléséhez és a talajt keresztül‑kasul járó finom szálaik elősegítik a humusz egyenletes eloszlását.
A penészgombák főleg a talaj legfelső szellőzött részében élnek nagyobb mennyiségben. Előfordulásuk azonban nincs a korhadó szerves anyaghoz kötve, hanem sok erdei növény gyökereit is képesek megfertőzni és ezáltal lehetségessé teszik számukra azt, hogy a humuszból olyan anyagokat vehessenek fel, melyeket egyébként nem tudnának hasznosítani.
Az erdei fák gyökerein gyakran láthatjuk azt, hogy a gyökér felszinét a penészgomba szálai sürün behálózzák, különösen tápanyagban szegény vagy nagyon humuszos talajon. Általában véve a gyengén párologtató növények gyökerei vannak jól ellátva penészszálakkal, amelyek táplálékot szállítanak részükre.
Sok erdei növény annyira megszokta a gombával való együttélést, hogy a gomba nélkül nem is tud megélni. Ilyenek például az orchideák. Bükkerdeinkben egy orchidea él, a Neottia nidus avis, amelynek sem zöld levelei, sem finom gyökerei nincsenek. Táplálékát a penészfonalak szállítják, melyek a földalatti részeiben élnek.
A kertészek büszkeségei, a pompás orchideák is csak olyan talajban élnek, amely bizonyos penészgombákat (Rhizoctonia) tartalmaz. Az orchideák magjai rendkivül kicsinyek, tartalék tápanyagot nem tartalmaznak. A csira csak akkor él meg, ha a penészgombák behatolnak sejtjei közé és ellátják tápanyaggal. Az orchideának gyengén kifejlett gyökérrendszere van, a hiányzó hajszálgyökereket a penészgomba fonalai pótolják.
A penészgombák fontos szerepét az orchideák tenyészetében Bernard francia botanikus fedezte fel 1903‑ban. Amig azt nem ismerték, addig sok kertészetben nem tudtak orchideákat magról szaporítani. Ez csak ott sikerült, ahol a csiráztatásra használt talajban ezek a penészek megvoltak.
A penészgombát azonban tisztán is ki lehet tenyészteni és az orchidea magvak csirázása biztosan sikerül, ha a sphagnum‑ot, vagy fenyőfa‑fürészport, amelyben csiráztatni akarjuk őket, előbb a penészkulturával beoltjuk.
Sok humuszlakó virágos növényt, mint a genciánákat, a pirolákat, továbbá bizonyos harasz­tokat, Lycopodium, Ophioglossum fajokat sem sikerült a kertekben meghonosítani, bár erre kisérlet történt. Valószinüleg azért, mert a kerti földben a viszonyok nem voltak kedvezőek azon penészgombák fejlődésére, amelyek ezeknek a növényeknek gyökerein élnek.

Ez a rajz a nitrogénnek a talajtlakó baktériumok okozta átváltozásait tünteti fel. A nyilak a változás irányát mutatják, amelyet az egyes baktérium-csoportok előidéznek. A, az ammoniát képző baktériumok a szerves nitrogént ammoniává alakitják át; B, nitrifikáló baktériumok az ammoniát salétromossavvá változtatják; C, nitrifikáló baktériumok a salétromossavat salét­rom­­savvá alakítják át; D, a salétromsavas sókat a zöld növények fehérjévé dolgozzák fel; E és F, denitrifikáló baktériumok a salétromsavat salétromossavvá, ez utóbbit pedig ammoniává változtatják; G, denitrifikáló baktériumok az ammoniából gázalakú nitrogént készitenek; H, baktériumok a gázalakú nitrogént fehérje vegyületekké dolgozzák fel; I, baktériumok pillangós növényekkel együttélésben alakitják át a gázalakú nitrogént fehérje vegyületekké; K, olyan baktériumok munkáját jelzi, melyek bizonyos nem pillangós növényekkel együtt­élésben képesek a gázalakú nitrogénből fehérjéket képezni. (BOWMAN után.)




Oldal URL


A jelenlegi oldal elsődleges címe: http://termofold.eu/a-nitrogen-korforgalma-a-talajban-termofold-50/
Továbbá az alábbi címen is elérhető: http://termofold.eu/doc50/

Formátumok


A dokumentum megtekinthető az alábbi formátumokban is:
- Microsoft Word Document formátum: http://termofold.eu/d50-Termofold-VII-FEJEZET-A-nitrogen-korforgalma-a-talajban.doc

Kulcsszavak

Partnerek


Kiemelt akciós szolgáltatási területeink:

Budapest I. kerület Várkerület: Gellérthegy , Krisztinaváros , Tabán , Vár (Budapesti vár), Víziváros

Budapest II. kerület: Adyliget, Budakeszierdő , Budaliget, Csatárka, Erzsébetliget, Erzsébettelek, Felhévíz, Gercse, Hársakalja, Hárshegy, Hűvösvölgy, Kővár, Kurucles, Lipótmező, Máriaremete, Nyék, Országút, Pálvölgy, Pasarét, Pesthidegkút-Ófalu, Petneházyrét, Remetekertváros, Rézmál, Rózsadomb, Szemlőhegy, Széphalom, Szépilona, Szépvölgy, Törökvész, Újlak , Vérhalom, Víziváros , Zöldmál

Budapest III. kerület Óbuda-Békásmegyer: Aquincum, Aranyhegy, Békásmegyer, Csillaghegy, Csúcshegy, Filatorigát, Hármashatárhegy, Kaszásdűlő, Mátyáshegy, Mocsárosdűlő, Óbuda, Óbudaisziget, Remetehegy, Rómaifürdő, Solymárvölgy, Táborhegy, Testvérhegy, Törökkő, Újlak , Ürömhegy

Budapest IV. kerület Újpest: Istvántelek, Káposztásmegyer, Megyer, Népsziget , Székesdűlő, Újpest

Budapest V. kerület Belváros-Lipótváros: Belváros, Lipótváros

Budapest VI. kerület Terézváros - városrész: Terézváros

Budapest VII. kerület Erzsébetváros: Erzsébetváros, Istvánmező

Budapest VIII. kerület Józsefváros: Istvánmező , Józsefváros, Kerepesdűlő, Tisztviselőtelep

Budapest IX. kerület Ferencváros: Ferencváros, Gubacsidűlő, József Attila-lakótelep

Budapest X. kerület Kőbánya: Felsőrákos, Gyárdűlő, Keresztúridűlő, Kőbánya-Kertváros, Kúttó, Laposdűlő, Ligettelek, Népliget, Óhegy, Téglagyárdűlő, Újhegy

Budapest XI. kerület Újbuda: Albertfalva, Dobogó, Gazdagrét, Gellérthegy , Hosszúrét, Kamaraerdő, Kelenföld, Kelenvölgy, Kőérberek, Lágymányos, Madárhegy, Őrmező, Örsöd, Péterhegy, Pösingermajor, Sasad, Sashegy , Spanyolrét, Szentimreváros, Tabán

Budapest XII. kerület Hegyvidék: Budakeszierdő , Csillebérc, Farkasrét, Farkasvölgy, Istenhegy, Jánoshegy, Kissvábhegy, Krisztinaváros , Kútvölgy, Magasút, Mártonhegy, Németvölgy, Orbánhegy, Sashegy , Svábhegy, Széchenyihegy, Virányos, Zugliget

Budapest XIII. kerület: Angyalföld, Margitsziget, Népsziget , Újlipótváros, Vizafogó

Budapest XIV. kerület Zugló: Alsórákos, Herminamező, Istvánmező, Kiszugló, Nagyzugló, Rákosfalva, Törökőr, Városliget

Budapest XV. kerület: Pestújhely, Rákospalota, Újpalota

Budapest XVI. kerület: Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály, Sashalom

Budapest XVII. kerület Rákosmente: Akadémiaújtelep, Madárdomb, Rákoscsaba, Rákoscsaba-Újtelep, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákoskert, Rákosliget, Régiakadémiatelep

Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre: Alacskai úti lakótelep, Almáskert, Bélatelep, Belsőmajor, Bókaytelep, Erdőskert, Erzsébettelep, Ferihegy, Ganzkertváros, Ganztelep, Gloriett-telep, Halmierdő, Havanna-telep, Kossuth Ferenc-telep, Lakatostelep, Liptáktelep, Lónyaytelep, Miklóstelep, Rendessytelep, Szemeretelep, Szent Imre-kertváros, Szent Lőrinc-telep, Újpéteritelep

Budapest XIX. kerület Kispest: Kispest, Wekerletelep

Budapest XX. kerület Pesterzsébet: Gubacsipuszta, Kossuthfalva, Pacsirtatelep, Pesterzsébet, Pesterzsébet-Szabótelep

Budapest XXI. kerület Csepel: Csepel-Belváros, Csepel-Kertváros, Csepel-Ófalu, Csepel-Rózsadomb, Csepel-Szabótelep, Csillagtelep, Erdőalja, Erdősor, Gyártelep, Háros, Királyerdő, Királymajor, Szigetcsúcs

Budapest XXII. kerület Budafok-Tétény: Baross Gábor-telep, Budafok, Budatétény, Nagytétény

Budapest XXIII. kerület Soroksár: Millenniumtelep, Soroksár, Soroksár-Újtelep

Akciós szolgáltatási területeink:

  • Csömör
  • Csobánka
  • Csabdi
  • Diósd
  • Dunakeszi
  • Ecser
  • Etyek
  • Érd
  • Fót
  • Göd
  • Gödöllő
  • Gyömrő
  • Isaszeg
  • Kerepes
  • Kistarcsa
  • Maglód
  • Mány
  • Bicske
  • Zsámbék
  • Herceghalom
  • Mende
  • Mogyoród
  • Monor
  • Nagykovácsi
  • Nagytarcsa
  • Páty
  • Pécel
  • Pest
  • Perbál
  • Pilisborosjenő
  • Piliscsaba
  • Pilisvörösvár
  • Pomáz
  • Solymár
  • Sülysáp
  • Szentendre
  • Szigethalom
  • Szigetszentmiklós
  • Szilas
  • Szilasliget
  • Telki
  • Tinnye
  • Törökbálint
  • Újbuda
  • Üllő
  • Vecsés
  • Budaőrs
  • Budajenő
  • Budapest
  • Dunaharaszti,
  • Budakalász,
  • Budakeszi,
  • Bugyi,
  • Csömör,
  • Erdőkertes,
  • Etyek,
  • Gyál,
  • Halásztelek,
  • Maglód,
  • Kerepes,
  • Kistarcsa,
  • Mogyoród,
  • Pilisszentiván,
  • Páty,
  • Perbál,
  • Pilisborosjenő,
  • Piliscsaba,
  • Piliscsév,
  • Pilisjászfalu,
  • Pilisszántó,
  • Pilisvörösvár,
  • Pomáz,
  • Solymár,
  • Soroksár,
  • Sóskút,
  • Szada,
  • Százhalombatta,
  • Tárnok,
  • Tinnye,
  • Tök,
  • Telki,
  • Üröm,
  • Vecsés,
  • Veresegyház,
  • Zsámbék