Termőföld rendelés aznapi kiszállítással és további részletes információ: 06-20-92-73-626 |
1852- 1861
1862- 1871
1872- 1881
1882- 1891
1892-1901
1902-1911
2
Istállótrágya
(35000 kg hektáronként)
18.5
22.6
24.8
19.0
25.2
25.9
23.2
23.4
3
Trágyázatlan
10.9
10.1
9.2
6.6
8.0
7.9
7.0
8.2
A trágyázatlan parcella termése lassan csökken, mig a trágyázott parcelláé emelkedik. A parcella erős trágyaadagot kapott, átlag 225 kg nitrogént hektáronként, mig a termés csak mintegy 56 kg nitrogént vont el. A termékenység növekedett, mig 20‑30 év mulva ujabb egyensúly állott be és ezentúl a termés nagyságának változását csak az időjárás befolyásolja. A termés nem emelkedett, dacára a további trágyázásnak, kivételesen jó időjárást kivéve.
Ha a parcella földjének nitrogénegyensúlyát nézzük, ez a következő:
Broadbalki buzaföld nitrogén egyensúlya.
(A számok kilogramm nitrogént jelentenek 1 hektárnyi földben 67.5 cm mélységig.)
A talajban van
Nyereség, vagy veszteség
39 év alatt
Hozzáadva
A termés kivett
Elveszett
1865
1904
Trágyával
Esővel
2. számu tábla. Trágyázott.
5006
5566
+560
8736
168
2229
-6115
3.számu tábla. Trágyázatlan.
3192
2565
-627
-
168
672
-123
A talajban tehát nagyok a nitrogénveszteségek. Az erősen trágyázott talaj nem lett gazdagabb az utolsó 30 év alatt és a hozzáadott nitrogén legnagyobb része elveszett, kétségtelenül azért, mert baktériumok gázalakban felszabadították. Itt azt látjuk, hogy nagyon gazdag talajban a veszteséget okozó tényező működése annyira gyorsított, hogy megakadályozza a termékenység növekedését a fel nem használt trágyából. Nagy termékenység nagyobb veszteséget is jelent.
A talaj nitrogénkészleteinek növekedése. A talajban azonban olyan folyamatok is mennek végbe, melyek a talaj nitrogénkészletét növelik. Ezeknek megvilágítására álljon egy másik rothamstedi példa.
1881‑ben az egyik táblán a buzát nem aratták le, hanem meghagyták lábán. Néhány év mulva a buza teljesen eltünt és jelenleg a táblát főleg füvekből álló vad növényzet borítja. A tábla talajából mintát vettek kezdetben és 23 évvel később. Ezeknek elemzéséből kitünt, hogy a talaj nitrogénkészlete évenként 103 kilogrammal gyarapodott hektáronként. Az elemzés adatait az alábbi táblázat mutatja:
Broadbalki buzaföld vad növényzettel borított táblája.
(Nitrogén tartalom kilogrammban hektáronként 67.5 cm mélységig.)
A talajban van
Esővel belekerült
Egy évi gyarapodás
1881-ben
1904-ben
6619
9083
100
102
Feltünő a nagy ellentét a szomszédos nem trágyázott szántóföld állandó nitrogénveszteségével szemben. A különbség az, hogy az egyik táblán a növényzetet sohasem távolították el, hanem ott halt el. Ily módon a növény által felvett nitrogén visszakerült a földbe. A humuszon élő azotobakterek pedig szabad nitrogént kötöttek meg és így gyarapították a talaj nitrogénkészletét. Azotobakter a szántóföldön is él, de miután itt a termést eltávolítjuk és csak a gyökér és a rövid szárvég marad meg, kevés szerves anyag kerül a talajba. Ennek következtében a nitrogén megkötése csekély fokú és csak arra elegendő, hogy pótolja azokat a veszteségeket, melyeket a talajt kilúgozó csapadékvizek és a gyomok nitrogénfelvétele okoznak.
Maga a növényzet nem növeli a talaj nitrogénkészletét. Csak a talajban meglevő nitrogén körforgalmában szerepel. De ha a viszonyok az azotobakter megélhetésére kedvezőek, akkor ez a szervezet a növény szénvegyületeiből meríti azt az energiát, amelyre a nitrogén megkötéséhez szüksége van. Ilyen körülmények közt a talaj nitrogénkészlete gyarapszik.
Az azotobakternek azonban, amint tudjuk, a humuszon kivül még mészre is van szüksége.
A meg nem művelt, szüz talajok tehát nem okvetlen gazdagok, vannak nagyon szegények is, még azok közt is, melyeket évezredek óta természetes növényzet takar. Ezek szegények maradtak, mert az azotobakter fejlődéséhez szükséges tényezők egyike hiányzik.
Ez a kilúgzott talajok, a podszolok esete. A sztyeppék talajaiban a kilúgzás csekély fokú és mész halmozódik fel a talajokban, ennek következtében a mezőségek talajainak, a csernoszjomoknak kötött nitrogéntartalma állandóan növekszik. Ennek a magas nitrogéntartalomnak köszönik termékenységüket, mely oly nagy, hogy ezeken a talajokon évekig lehet gazdálkodni, anélkül, hogy a kivett tápanyagokat pótolni kellene. Bizonyos idő mulva természetesen ez a nagy tápanyagkészlet is elfogy, ha pótlásról nem gondoskodunk.
A rablógazdálkodás. Ez az eset állt be az Egyesült Államokban, a Middle West preri területein, melyek egykor igen gazdag talajainak termékenysége mintegy százévi művelés után erősen csökkent, annyira, hogy helyenként művelésüket abbahagyták. Ezeken a talajokon a telepes mintegy bányászkodott a termékenységben. Felhasználta a tőkét, ahelyett, hogy a kamataival elégedett volna meg. Állandóan buzát és kukoricát termelt, anélkül, hogy közben akár ugaron hagyta volna a földet, akár herefélékkel szakította volna meg a sorozatot. A terményekből semmit sem adott vissza a talajnak, a magot eladta, a szalmát pedig elégette. Ilyképp a folyton szántott földből a szerves anyag hamarosan eltünt oxidáció következtében, a humusz eltünésével eredetileg kitünő morzsás szerkezete is elromlott.
Ez a gazdálkodási mód, melyet Hall destruktiv gazdálkodásnak mond, rendkivül emlékeztet arra a gazdálkodási módra, melyet sok helyen üznek alföldünk gazdag talaján.
Az intenziv gazdálkodás. Ennek ellentéte az intenziv gazdálkodás, melynek egy esetét az előbb említett rothamstedi példa mutatja be. Itt a talaj eredeti tápanyagkészleteiből semmit sem ad a termésnek, sőt még bizonyos fokig tápanyagban gazdagodik. Ez az intenziv gazdálkodás csak úgy lehetséges, ha a gazdaságon kivül termelt trágyákat (műtrágyákat) adunk a talajnak. Az intenziv gazdálkodásnál a talajt úgyszólván gyártási tényezőnek tekintjük, melynek az a feladata, hogy a trágyák nitrogénjét és egyéb tápanyagait terméssé változtassa át.
A konzervativ gazdálkodás. Van a gazdálkodásnak egy harmadik módja is, amely a talaj eredeti termékenységét megőrizni képes, ha nem is nagyon magas fokon. Az ilyen konzervativ gazdálkodásra jó példa a norfolki 4‑es forgó, a műtrágyák alkalmazása előtti időből. Ebben a rendszerben, tarlórépa (turnip) után, amelyet a helyszinen etettek fel és változtattak trágyává, úgy, hogy az a talajba visszakerült, árpa következett, amelybe herét vetettek. A herét, mely szintén visszakerült a talajba, buza követte. A termények közül csak az árpa- és buzamagot, továbbá a répa és a lóhere feletetésével termelt húst adták el. Ilyképp a növény által felvett nitrogénnek csak kis része ment ki a gazdaságból, a többi visszajutott a talajba. A trágyakészítéskor úgyan nagy nitrogénveszteségek mennek végbe, ezeket a veszteségeket azonban pótolta az a nitrogén, melyet a lóhere kötött meg a levegőből. Ilyen konzervativ gazdálkodási mód mellett Angliában a földek termékenysége hosszú ideig állandó maradt, a buzatermés átlag 13.4 métermázsa volt hektáronként Erzsébet királyné kora óta, a XVI. századtól a XIX. század elejéig. Ez a termésmennyiség intenziv gazdálkodással azóta átlag 20 métermázsára emelkedett, sőt egyes intenziv gazdaságok 25 métermázsát is érnek el.
Konzervativ gazdálkodást üznek a chinaiak már 4000 év óta. China sürü lakossága mindazt, amire szüksége van, földjéből veszi ki, anélkül, hogy a föld termékenységét csökkentené vagy külföldről hozna be műtrágyákat.
A foszforhiány. Konzervativ gazdálkodás mellett, mig a lakosság falun élt és a gazdaságból nem vittek ki nagyobb mennyiségü növényi tápanyagot eladás útján, a talaj kimerülése nem igen következhetett be. A foszforhiány volt az, mely legelőször mutatkozott. A talajok foszfortartalma ugyanis alacsony, a gazdaságból pedig éppen azokat a terményeket adták el, melyek a legtöbb foszfort tartalmazzák, a magvakat és az állatokat. Az állandó foszforkivitel következtében a XVIII. században Angliában sok helyütt észlelhetővé vált a talaj foszforhiány okozta kimerülése. A hiányt először csontokból készült műtrágyákkal igyekeztek pótolni és a csontkereslet oly nagy lett, hogy állítólag régi csataterek csontjait is kiásták.
A mult század 40‑es éveiben azután felfedezték az első foszforittelepeket, amelyek régi geologiai korszakokban élt állatok csontjaiból keletkeztek. A foszforittelepek ritkasága azonban nagy aggodalommal töltötte el a nemzetgazdászokat.
Hogy mennyire aggódtak ez időben a foszforhiány miatt, annak bizonyítására álljanak itt Elie de Beaumont‑nak, a kitünő geologusnak 1856‑ban irott sorai, melyek a foszforittelepekről szóló hires tanulmányában foglaltatnak. «Colbert azt irta, hogy Franciaország fahiány miatt fog elpusztulni és ez a szomorú jóslat beteljesedett volna, ha nem fedezik fel a kőszéntelepeket; Colbert idejében nem értették volna meg, hogy egy nagy ország elpusztulhat foszfor hiányában is; ennek pedig be kell következnie, hacsak nem találnak a természetben olyan telepeket, melyek a mezőgazdaságnak ugyanazt jelentenék, mint a szén az iparnak.»
Amióta Beaumont ezeket a sorait irta, a geologusok nagy foszfáttelepeket fedeztek fel Franciaországban is, de különösen Oroszországban, Afrikában és Amerikában. Az oroszországi telepekről Jermolov orosz geologus azt mondja, hogy annyi foszforitot tartalmaznak, amennyivel Európa felét ki lehetne kövezni. Az afrikai és amerikai telepek még gazdagabbak és a világ mezőgazdaságának foszforszükségletét hosszú időre fedezhetik.
A talaj káros alkotórészei. Foglalkozzunk végül még a termékenységet befolyásoló káros alkotórészekkel.
Ha a talaj túlsok oldható sót tartalmaz, ez a termékenység rovására megy, még akkor is, ha egyébként ezek a sók nagyobb higításban nélkülözhetetlen tápanyagok. Tömény talajnedvességből ugyanis a növények nehezen vesznek fel vizet. A növény alkalmazkodni igyekszik, csökkenti párologtató szerveit és felületeit, levelei kisebbek lesznek és vastag felhámmal borítja be őket. Túlnagy sótartalom mellett azonban a növény elcsenevészedik, termést nem hoz és elpusztul.
A talajban előforduló könnyen oldható sók közül legveszedelmesebb a szóda; a nátrium többi sói, a nátriumszulfát (glaubersó) és a konyhasó kevésbé veszélyesek. Ezeknek szerepével, előfordulásával, továbbá az ellenük való védekezés módjaival a szikes talajokról szóló fejezetben foglalkozunk.
Az annyira hasznos szénsavas mész is árthat bizonyos növényeknek. Így felemlíthetjük, hogy az amerikai szőlőfajok csak bizonyos mennyiségü meszet birnak el, ha ennél több finom mész van a talajban, sárgaságba esnek és elpusztulnak.
Vannak még végül olyan anyagok, melyek már kis mennyiségben is ártanak kulturnövényeinknek. Ilyenek a savak. Bányavidékeken gyakran fordul elő, hogy a gazdák panaszkodnak a savanyú bányavizek okozta terméketlenség miatt.
A kétvegyértékü vasnak a sói, a ferrosók is mérgezőleg hatnak. Ezek azonban csak rosszul szellőzött talajokban keletkeznek és rögtön átváltoznak háromvegyértékü vasvegyületekké, ferrisókká, amint a talajba elegendő levegő jut.
A humusz elbomlásakor is keletkezhetnek mérgező vegyületek. Schreiner és Shorey amerikai vegyészek terméketlen talajból vontak ki ilyen vegyületet, a dihidroxisztearinsavat. Ez az anyag mérgezőleg hat a növényekre és majdnem mindig megtalálták a rosszul szellőzött, tömött és mészszegény talajokban. Jól szellőzött és elegendő növényi tápanyagot, továbbá meszet tartalmazó talajokban ilyen mérgező anyagok nem keletkeznek, vagy ha keletkeznek is, hatástalanok.
Ujabb megfigyelések látszólag azt bizonyítják, hogy maguk a növények is hozhatnak létre mérgező vegyületeket. Ilyen vegyületet még nem ismerünk ugyan, de bizonyos - Woburn‑ben London mellett végzett - megfigyelések azt mutatják, hogy egy fejlődő növény más fajhoz tartozó szomszédját megmérgezni képes. A woburni gyümölcsészeti kisérleti telepen azt észlelték, hogy az almafák sínylődtek olyan helyen, ahol a fák alatt fü tenyészett. A levelek szine egészségtelen, halavány volt, a kéreg is világosabb lett, mig a gyümölcsök elvesztették zöld szinüket és viaszsárgák vagy világító vörös szinüek lettek. Olyan helyeken, ahol a gyepet meghagyták, a fák lassanként alkalmazkodtak a megváltozott viszonyokhoz, de nem fejlődtek olyan jól, mint ahol gyep nem volt.
A tünemény okának megállapítására gondos kisérleteket végeztek. Ezekben a kisérletekben a fák mindig megbetegedtek, amint gyökereikre olyan nedvesség jutott, mely a füves rétegen haladt át. Ez amellett szól, hogy a füvek gyökerei az almafára káros anyagot választanak ki.
Oldal URL
Formátumok
Kulcsszavak
Partnerek
Budapest I. kerület Várkerület: Gellérthegy , Krisztinaváros , Tabán , Vár (Budapesti vár), Víziváros
Budapest II. kerület: Adyliget, Budakeszierdő , Budaliget, Csatárka, Erzsébetliget, Erzsébettelek, Felhévíz, Gercse, Hársakalja, Hárshegy, Hűvösvölgy, Kővár, Kurucles, Lipótmező, Máriaremete, Nyék, Országút, Pálvölgy, Pasarét, Pesthidegkút-Ófalu, Petneházyrét, Remetekertváros, Rézmál, Rózsadomb, Szemlőhegy, Széphalom, Szépilona, Szépvölgy, Törökvész, Újlak , Vérhalom, Víziváros , Zöldmál
Budapest III. kerület Óbuda-Békásmegyer: Aquincum, Aranyhegy, Békásmegyer, Csillaghegy, Csúcshegy, Filatorigát, Hármashatárhegy, Kaszásdűlő, Mátyáshegy, Mocsárosdűlő, Óbuda, Óbudaisziget, Remetehegy, Rómaifürdő, Solymárvölgy, Táborhegy, Testvérhegy, Törökkő, Újlak , Ürömhegy
Budapest IV. kerület Újpest: Istvántelek, Káposztásmegyer, Megyer, Népsziget , Székesdűlő, Újpest
Budapest V. kerület Belváros-Lipótváros: Belváros, Lipótváros
Budapest VI. kerület Terézváros - városrész: Terézváros
Budapest VII. kerület Erzsébetváros: Erzsébetváros, Istvánmező
Budapest VIII. kerület Józsefváros: Istvánmező , Józsefváros, Kerepesdűlő, Tisztviselőtelep
Budapest IX. kerület Ferencváros: Ferencváros, Gubacsidűlő, József Attila-lakótelep
Budapest X. kerület Kőbánya: Felsőrákos, Gyárdűlő, Keresztúridűlő, Kőbánya-Kertváros, Kúttó, Laposdűlő, Ligettelek, Népliget, Óhegy, Téglagyárdűlő, Újhegy
Budapest XI. kerület Újbuda: Albertfalva, Dobogó, Gazdagrét, Gellérthegy , Hosszúrét, Kamaraerdő, Kelenföld, Kelenvölgy, Kőérberek, Lágymányos, Madárhegy, Őrmező, Örsöd, Péterhegy, Pösingermajor, Sasad, Sashegy , Spanyolrét, Szentimreváros, Tabán
Budapest XII. kerület Hegyvidék: Budakeszierdő , Csillebérc, Farkasrét, Farkasvölgy, Istenhegy, Jánoshegy, Kissvábhegy, Krisztinaváros , Kútvölgy, Magasút, Mártonhegy, Németvölgy, Orbánhegy, Sashegy , Svábhegy, Széchenyihegy, Virányos, Zugliget
Budapest XIII. kerület: Angyalföld, Margitsziget, Népsziget , Újlipótváros, Vizafogó
Budapest XIV. kerület Zugló: Alsórákos, Herminamező, Istvánmező, Kiszugló, Nagyzugló, Rákosfalva, Törökőr, Városliget
Budapest XV. kerület: Pestújhely, Rákospalota, Újpalota
Budapest XVI. kerület: Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály, Sashalom
Budapest XVII. kerület Rákosmente: Akadémiaújtelep, Madárdomb, Rákoscsaba, Rákoscsaba-Újtelep, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákoskert, Rákosliget, Régiakadémiatelep
Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre: Alacskai úti lakótelep, Almáskert, Bélatelep, Belsőmajor, Bókaytelep, Erdőskert, Erzsébettelep, Ferihegy, Ganzkertváros, Ganztelep, Gloriett-telep, Halmierdő, Havanna-telep, Kossuth Ferenc-telep, Lakatostelep, Liptáktelep, Lónyaytelep, Miklóstelep, Rendessytelep, Szemeretelep, Szent Imre-kertváros, Szent Lőrinc-telep, Újpéteritelep
Budapest XIX. kerület Kispest: Kispest, Wekerletelep
Budapest XX. kerület Pesterzsébet: Gubacsipuszta, Kossuthfalva, Pacsirtatelep, Pesterzsébet, Pesterzsébet-Szabótelep
Budapest XXI. kerület Csepel: Csepel-Belváros, Csepel-Kertváros, Csepel-Ófalu, Csepel-Rózsadomb, Csepel-Szabótelep, Csillagtelep, Erdőalja, Erdősor, Gyártelep, Háros, Királyerdő, Királymajor, Szigetcsúcs
Budapest XXII. kerület Budafok-Tétény: Baross Gábor-telep, Budafok, Budatétény, Nagytétény
Budapest XXIII. kerület Soroksár: Millenniumtelep, Soroksár, Soroksár-Újtelep