Termőföld rendelés aznapi kiszállítással és további részletes információ: 06-20-92-73-626 |
Felszini réteg
Szürke homok
Barna homokkő
Sárga homok
A1
A2
B
C
Szerves anyag
4.6%
1.31%
4.3%
- %
Vas és aluminiumoxid
0.19 "
0.08 "
0.81 "
0.73 "
Mész CaO
0.07 "
nyom
0.17 "
nyom
Káli K2O
0.01 "
0.01 "
0.02 "
0.03 "
Foszfor P2O5
0.006 "
0.006 "
0.08 "
0.009 "
Oldhatatlan
95 "
98 "
95 "
98 "
A felszini réteg magas szerves anyag tartalmát a benne levő hangafügyökereknek köszönheti. Az alatta levő réteg rendkivül szegény, úgyszólván tiszta kvarchomokból áll, az oldható anyagok nagy fokú kilúgzása jellemzi. Ezek az oldható anyagok az alatta levő barna homokkőrétegben halmozódtak fel.
Az ortstein képződése. Az ortstein keletkezésénél a talajviznek nagy szerepe van. Ezt Faye francia csillagász már 1837‑ben kimutatta a franciaországi Gascogne vidéki fenyér (franciául Landes) tanulmányozásánál, ahol 14,000 négyzetkilométernyi területen fordul elő ortstein.
A landok homokja fehér, erősen kilúgozott kvarchomok, amelyben fekete mágnesvasérc szemecskéket láthatunk. Közvetlen oldhatót úgyszólván semmit sem tartalmaz, kivéve azt a kevés port, amelyet a szél időről‑időre odahord. Valószinüleg ez a kis por teszi lehetővé a gyér növényzet megélhetését. A homok alatt kis mélységre vöröses barna szinü sötét, eléggé tömött réteg következik, az alios, amely csak a csákánynak enged. Kiszáradva rendszerint szétesik, másutt azonban olyan kemény, hogy építőanyagul használható. Ugyanazokból a homokszemekből áll, mint a felső homokréteg, a homokszemeket kissé vasas humuszos kötőanyag ragasztja össze. Ezt a réteget barna, humuszos viz áztatja át; ha átütjük, közvetlen alatta bőven van tiszta viz.
A fenyér talajának szelvénye. (LEININGEN után.)
A0 = nyers humusztakaró; A1 = humuszos homok; A2 = fakóhomok;
B = orstein; C = világos sárga homok (anyakőzet)
Hogyan keletkezett ez a homokkőréteg, amely csak a fenyérnövényzettel borított tulajdonképpeni Landes‑ban található és teljesen hiányzik a mocsarak alatt és a homokdünékben, még azokban is, amelyeket századok óta erdő borít és ezért a szél már régóta nem bolygatott meg.
Erre a kérdésre Faye fúrásai alapján a következő választ adja:
«Télen és tavasszal ez a majdnem vizszintes talaj állandóan telítve van esővizzel; az év száraz felében a Nap heve fokozatosan leapasztja a vizek szintjét l‑2 méter mélységig. A Landes növényzetének gyökerei a féléves hosszú elárasztás alatt bomlási termékeket hoznak létre, melyeket a süllyedő viz minden évben átlag egy méter mélységig visz le. A mély viz nyári stagnációja alatt a növényi korhadás termékeinek idejük van arra, hogy ebben a mélységben lerakódjanak és összeragasszák ennek a rétegnek homokszemecskéit. Ugyanekkor a szerves anyagok a vasoxidszemecskéket redukálják oldható vaskarbonáttá, melyet a vizek a talajviz szintjéig visznek le. Itt ez a vegyület lassanként elveszti szénsavát, oxidálódik és lerakódik. Így képződik az alios humuszos‑vasas kötőanyaga.
«Most már meg tudjuk magyarázni, hogy miért hiányzik az alios a mocsarakban, melyeket az egész évben borít viz és ahol ennek következtében a nyári 1‑2 méter mély vizállás nem következik be. Miért hiányzik továbbá a partvidék erdei által évszázadok óta megkötött homokbuckákban; ezeket a buckákat sohasem telíti annyira a viz, mint télen a Landes homokjait és ennélfogva nincs is bennük olyan talajviz, amely nyáron csak egy bizonyos mélységig száll alá. Tisztán látjuk, hogy alios keletkezéséhez három körülmény összejátszására van szükség, úgymint 1. kell, hogy a talajt télen viz árassza el; 2. tavasztól kezdve a talajnak fokozatosan ki kell száradnia; 3. a bőséges esők létrehozta talajviznek, lefolyás hiányában, helyben kell süllyednie és legmélyebb állásának állandónak kell lennie minden évben. Ilyen körülmények közt jött létre a Landes sajátszerü növényzete; ne felejtsük el, hogy növényzet nélkül nincsen alios.»
«Ahol ezeknek a feltételeknek egyike is hiányzik, ott a vizhatlan réteg sincs meg. Az erdő fedte dünékben például, bár a homokuk mindenütt nedves, kivéve a felszinen, az égből lehulló eső állandóan alászáll és nem áll meg egy adott szinten; állandóan vagy a tenger felé, vagy a benti mocsarak felé folyik. Ezért a dünékben aliosnak nyoma sem látható.»
Ilyen ortsteines podszoltalajok Észak‑Németország, Dánia, Hollandia, Belgium homokos síkságain találhatók nagy kiterjedésben.
A fenyér talajának megjavítása. Megjavításuk olyképp történik, hogy a sürü Calluna-vegetációt felégetik, azután a területet felszántják, a nyers humuszt a talajjal elkeverik. Ilyképp szellőztetik a talajt és megkönnyítik a humuszt képző szervezetek munkáját. Az esetleges ortsteint altalajturókkal összetörik. Ezután a hiányzó tápanyagok pótlásáról gondoskodnak, a meszet és foszfort Thomas‑salak, a kálit kainit alakjában pótolják. Az így megjavított talajba vagy erdei fenyőt ültetnek vagy mezőgazdasági művelés alá veszik.
A szürke erdei talajok. Az erdők alatt is kilúgozódik a feltalaj. Olyan erdőkben, melyeknek talaja elég tápanyagot tartalmaz a humuszt képző baktériumok megélhetéséhez, nem képződik nyers humusz. Itt a lehullott levelek nagyobb része oxidálódik el, csak kevés humusz marad vissza, melyet a talajban élő giliszták a talaj felső részével elkevernek. Ezért a talaj felső része laza, szemcsés szerkezetü, jól szellőzött, a vizet is könnyen átbocsátja.
A talajban levő sók mennyisége azonban nem elég ahhoz, hogy a keletkezett humuszt egészen telítse, a humusz ennélfogva gyengén savanyú, a nyers humuszhoz viszonyítva azonban szelid humusznak nevezhető.
Ha az erdő talaja elég vastag és altalajából a sók még nem lúgozódtak ki oly nagy mértékben, mint a feltalajból, akkor a feltalajból kilúgzott vas és aluminium‑vegyületek az altalajjal érintkezve kicsapódnak és a talajnak ezt a részét rozsdaszinüre festik. Felhalmozódásos szint keletkezik, mely azonban sohasem olyan tömött, mint a fenyér ortsteinje. Ha a talajréteg vékony, a felhalmozódásos szint kialakulása elmarad.
Ha az erdő talajában a viszonyok a humusz gyors oxidációjára kedvezőtlenekké válnak, a talaj túlságosan kilúgozódik, vagy kiszárad, akkor az erdőben szintén keletkezik nyers humusz, mely a talajt a levegőtől elzárja és az erdő természetes felujulását megakadályozza. Ilyen helyeken az erdő kipusztul, helyét a fenyér foglalja el.
A fenyőerdő talaja. A szürke erdei talajokat a feltalaj kilúgzottsága jellemzi. Egyenlő körülmények közt legjobban lúgozódik ki a talaj a fenyőerdőben, mert az összes fák közül a fenyő párologtat el legkevesebb vizet. A fenyőfélék egy súlyrész száraz anyag létrehozására csak 30‑70 súlyrész vizet igényelnek. A termelt száraz anyag mennyisége is kevés, tűik több évig maradnak meg az ágakon. A fenyőerdő talajára lehullott esőviznek legnagyobb része tehát a talajon áthatol és hozzájárul a talaj kilúgzásához.
A lehullott tűlevelek sok gyantát tartalmaznak és csak lassan alakulnak át humusszá, gyakran penészgombák összefüggő takaróvá ragasztják össze. Ez a levéltakaró a talajt elzárja a levegőtől és savanyú humusz keletkezésére vezethet.
A fenyőerdő humusza rendszerint világos szinü.
Olyan helyeken, ahol az erdőben több a fény, a talajon sok moha is él, ezek sürü összefüggő párnákat képezhetnek. A mohák humusza sötét szinü, sok virágos növény, p. o. Oxalis, áfonyafajok, továbbá páfrányok is megélhetnek rajta.
A legerősebben kilúgzott erdei talajokat fenyőerdő alatt találjuk. Ilyen nagyon kilúgzott talajok borítják európai Oroszországnak mintegy két ötödét. Északon a tundra övéig, délfelé majdnem a csernoszjom zónáig találjuk meg őket. Ezek tipusos podszolok, jól kifejlődött podszol (A2) szinttel.
Ezeket a podszolokat Szibircev szerint a következő profil jellemzi:
A1 szint. A feltalaj világosszürke, gyakran barnás árnyalattal, 1‑1.5 deciméter vastag. Nincs határozott szerkezete, tömöttsége eltérő lehet, a talaj agyag, homok és humusztartalma szerint.
A2 szint. Az alatta levő talajréteg sokkal világosabb szinü, néha egész fehér, máskor halványsárga vagy kékes árnyalatú. Rendszerint porszerü, szárazon lisztes anyag, mely főleg kovasavból áll. Vastagsága néhány centimétertől 3‑4 deciméterig terjedhet, sőt még nagyobb is lehet.
C szint. Altalaj vagy anyakőzet. Leggyakrabban vörösesbarna foltos agyag. De lehet homok is.
A podszolt gyakran ortsteinképződés is kiséri.
Mezőgazdasági értékük attól függ, mennyire fejlődött ki a podszol (A2) szint. Ez a szint gyakran 70%‑nál több finom kvarcos anyagot tartalmaz, sok nedvességet nyel el, azt sokáig megtartja. Nedvesen képlékeny és folyós anyag. Ha kiszárad, porrá esik szét vagy kérget képezve keményedik meg. Fizikai sajátságai nagyon kedvezőtlenek, ehhez még nagy tápanyagszegénység is járul.
Ilyen talajok Európában Oroszország északi részén kivül nagyobb területeken Németország északi részében, Dániában és a Skandináv államokban fordulnak elő. Nálunk Árva megyéből ismeretesek.
Megjavításuk a nagy mértékben hiányzó tápanyagok, a mész, a foszfor, a káli és a humusz pótlásával sikerül csupán.
A bükkerdőben a talaj sohasem lúgozódik ki annyira, mint a fenyőerdőben. A bükk igényesebb fa, sok vizet párologtat el. A lehullott lomb humuszát a giliszták a talaj felső részével elkeverik. Ilyképp jön létre a bükkerdők szürkésbarna humuszos feltalaja, amely alatt már nem találunk tipusos podszolszintet, a podszolos szint legfeljebb csak gyengén van kifejlődve.
Az északi vidékek bükkerdeiben helyenként savanyú humusz keletkezhet, amely alatt valódi podszol alakulhat ki. Ennek a feltételeiről már megemlékeztünk.
A tölgyerdőben hasonlóképp gyengén podszolos talajok alakulnak ki. A tölgy koronája ritkább, mint a bükké és nem ad olyan sürü árnyékot. A tölgyerdőbe tehát több világosság jut, ami nagyobb mennyiségü aljnövényzet, bokrok és dudvák kifejlődését teszi lehetővé. Ezeknek humusza a tölgy humuszához keveredve a feltalajt sötétre festheti.
A középeurópai bükk, tölgy és vegyes lombos erdők talajai a podszolos és gyengén podszolos talajok bélyegét viselik magukon. A tápanyagok kilúgzása nem olyan nagy mérvü, mint a tipusos podszolokban, fizikai állapotuk is sokkal kedvezőbb. Mezőgazdasági értékük megítélésére a podszolos szint kifejlődése nyujt támpontokat. Ha ez nincs túlságosan kifejlődve, akkor a talajok, ha elegendő nedvességet kapnak és trágyázzuk őket, ha nem is nagyon bőséges, de biztos terméseket hoznak.
Az erdei talajok kémhatása többé‑kevésbé savanyú. A nagyon savanyú talajokban, a podszolokban a nitrifikáció teljesen szünetel, a csak kissé savanyú talajokban ellenben némi nitrifikáció megy végbe, a nitrifikáló szervezetek a szükséges bázist a lehullott lomb humusszá való átalakulásakor felszabaduló bázisból nyerik. Ez azonban kevés és ezért a nitrifikáció is csak nagyon kismérvü. Ha a nitrifikációt élénkíteni akarjuk, a talajt meszeznünk kell. A szürke erdei talajok chemiai összetételének jellemzésére álljon itt egy a biharmegyei Tenkéről való podszolos talaj elemzési eredménye. Ez a talaj az Alföldet keletről szegélyező dombvidék talajainak tipusául szolgálhat. Ősi növényzete a tölgy és a cser. Szelvénye podszolos, a feltalaj 15‑20 centiméter vastag, szürke, porhanyós, alsó részében fehéres foltok és erek láthatók (A2 szint). A feltalaj alatt 50‑80 centiméter vastag szürkésbarna, sötét szinü, erősen kötött réteg következik, melyet világosabb és sötétebb foltok tarkítanak. Ez felhalmozódásos szint (B szint). Az anyakőzet világosszürke, szénsavas meszet nem tartalmazó agyag (C szint). A talaj összetétele a következő:
Szürke erdei talaj Tenkéről (Bihar megye).
A1
A2
B1
B2
C
0-15 cm
%
15-20 cm
%
60-80 cm
%
100-120 cm
%
200-220 cm
%
Kovasav
SiO2
3.32
4.62
4.76
4.61
6.51
Aluminiumoxid
Al2O3
4.36
7.03
9.49
10.79
8.46
Vasoxid
Fe2O3
3.54
4.22
5.18
5.15
4.30
Magnézia
MgO
0.52
0.32
0.47
0.45
0.77
Mész
CaO
0.25
0.27
0.41
0.66
0.49
Nátron
Na2O
0.14
0.28
0.52
0.32
0.18
Káli
K2O
0.50
0.55
0.54
0.62
0.74
Kénsav
SO3
0.03
0.01
0.03
0.01
0.05
Foszfor
P2O5
0.08
0.12
0.11
0.09
0.05
Mangánoxidul
MnO
0.04
0.03
0.03
0.02
0.02
Sósavban oldódott összesen
12.78
17.45
21.54
22.72
21.57
Kötött viz
1.65
2.68
4.46
4.45
4.49
Nedvesség
2.74
3.21
4.83
5.02
2.62
Humusz
2.08
0.86
1.03
-
-
Nem oldódott
80.75
75.80
68.14
67.81
71.32
100
100
100
100
100
Az elemzés adataiból látható, hogy ez a talaj növényi tápanyagokban szegény, ha nincs is annyira kilúgozva, mint a tipusos podszolok. Humusztartalma is alacsony. A feltalajból kilúgzott vas és aluminiumoxidok a feltalaj alatt felhalmozódtak és ennek a szintnek nagyobb tömöttséget kölcsönöznek.
A barna erdei talajok.
(Degradált csernoszjomok.)
Ha az erdő valamilyen oknál fogva mezőségi talajon települ meg, megváltoztatja az eredeti talajt, mert az erdőben mások a levegő és a talaj nedvesség viszonyai. A nagyobb beárnyékolás következtében a párolgás kisebb, a talaj átnedvesedése ennélfogva nagyobb mérvü.
Ennek következtében a mezőségi talaj humusza elbomlik, a talaj világosabb szinüvé válik; a sók kilúgzása is megindul. A talajban podszolos mállás kezdődik. Ha a kilúgzás annyira előrehaladt, hogy a feltalajból az összes szénsavas meszet kioldotta, akkor a humusz savanyúvá válik, a savanyú feltalajból a vas és aluminiumhidrát is kivándorolnak. Amint azonban ezek az alsóbb, még ki nem lúgozott réteghez érnek, az itt levő mészvegyületek ismét kicsapják őket. Ilyképp vörösesbarna agyagos réteg keletkezik, mely tekintélyes vastagságúvá is válhat. Vastagsága néhány decimétertől másfél méterig terjedhet.
A vörösesbarna agyagos réteg alatt meszes altalaj, rendszerint lösz, következik.
A feltalaj nem vastag, 15‑20 centiméter. Az erdő letarolása után az esőviz elmoshatja és ilyen helyeken a barnaszinü vasas réteg képezi az uj feltalajt. A lejtőkön az eső ezt a réteget is elmoshatja és ilyenkor az egykori meszes altalaj, a lösz kerül felszinre. Ilyen dombokon a talajviszonyok rendkivül változatosak, szürke, barna és sárgás foltok tarkítják a lejtőt és egymástól pár lépésnyi távolságra meszes és nem meszes talajokat találunk.
Magyarországon a degradált mezőségi talajok a gyengén podszolos talajok jellemvonásait mutatják; a mi éghajlatunk alatt a podszolosodás nem nagymérvü.
A tápanyagok kilúgzása nem olyan nagyfokú, mint a szürke erdei talajokban, ennek következtében termékenyebbek is. Meszezést nem igényelnek, mert az anyakőzet mésztartalmú. Ha az erdőt letaroljuk, akkor a napsütötte talajon a nagyobb párolgás az altalajból felhozza a meszet, amelynek hatására a talajban megindul a nitrifikáció. A barna erdei talajok kitünő szántóföldeket adnak, melyekben csak a humusz és a foszfor pótlásáról kell gondoskodnunk.
Barna erdei talajaink chemiai összetételének megvilágitására álljon itt egy somogymegyei ősi bükkerdő talajának összetétele.
Barna erdei talaj Karádról (Somogy megye).
A
B
C
0-10 cm
%
40-50 cm
%
89-90 cm
%
Kovasav
SiO2
3.41
4.90
4.66
Aluminiumoxid
Al2O3
4.14
7.16
4.25
Vasoxid
Fe2O3
2.91
4.96
3.11
Magnézia
MgO
0.70
1.21
2.52
Mész
CaO
0.49
0.58
12.43
Nátron
Na2O
0.30
0.29
0.34
Káli
K2O
0.48
0.77
0.52
Szénsav
CO2
-
-
10.97
Kénsav
SO3
0.03
0.01
0.01
Foszfor
P2O5
0.05
0.16
0.12
Mangánoxidul
MnO
0.11
0.09
0.06
Sósavban oldódott összesen
12.62
20.13
38.99
Kötött viz
1.70
3.65
2.64
Nedvesség
2.77
3.92
1.10
Humusz
1.64
0.11
-
Nem oldódott
81.27
72.19
57.27
100.00
100.00
100.00
Ha a megművelt barna erdei talajba elegendő trágyát teszünk, humusztartalma lassan 2‑3%‑ra is emelhető. Ezek a világosbarna talajok a fiatalabb mezőségi talajokra emlékeztetnek és csak a feltalaj alatt levő tömöttebb réteg mutatja azt, hogy rajtuk hajdan erdő állt.
A Braunerde. A laza meszes kőzetekből dombos vidékeink éghajlata alatt mindig ilyen gyengén podszolos talajok alakulnak ki, akár füves növényzet, akár erdő borítsa őket. A különbség csak az, hogy az erdő alatt a podszolosodás gyorsabb, mert a beárnyékolt talajon kisebb az elpárolgás, a nedvesség a talajban lefelé halad és ennek következtében a kilúgzás gyorsabb mértékü, mint a napsütötte füves területeken, ahol az évnek egy részében a nedvesség a talajban felfelé is mozog és igy csökkenti a kilúgzást. Amig a feltalaj meszet tartalmaz, addig a keletkezett humusz telített, barna szinü. A málláskor keletkező vas és aluminiumhidrátok sem lúgozódnak ki, hanem a felszabaduló kovasavval egyesülve kicsapódnak és agyagos vegyületeket képeznek. A humusz által barnára festett talajban tehát kilúgzásos és felhalmozódásos szintek nem alakulnak ki.
Ezeket a barna talajokat, amelyek Középeurópa dombos vidékein nagyon elterjedtek, Ramann Braunerde‑nek nevezi és külön talajtipusnak tekinti. Ezek azonban, amint látjuk, tulajdonképp csak első fokát képezik a podszolos talajok kialakulásának és idővel, amint az előrehaladó kilúgzás a meszet a feltalajból kivitte, megkezdődik bennük a vas és aluminiumhidrát vándorlása is, ami végül külön kilúgzásos és felhalmozódásos rétegeket hoz létre.
Ez a folyamat erdő alatt gyorsabban megy végbe, mint a füves térségeken. Emberi beavatkozással, trágyák és műtrágyák hozzáadásával is lényegesen befolyásolható.
A Braunerde átmenet a podszolos talajok csoportjából a mérsékelt átnedvesedésü talajok csoportjába.
Oldal URL
Formátumok
Kulcsszavak
Partnerek
Budapest I. kerület Várkerület: Gellérthegy , Krisztinaváros , Tabán , Vár (Budapesti vár), Víziváros
Budapest II. kerület: Adyliget, Budakeszierdő , Budaliget, Csatárka, Erzsébetliget, Erzsébettelek, Felhévíz, Gercse, Hársakalja, Hárshegy, Hűvösvölgy, Kővár, Kurucles, Lipótmező, Máriaremete, Nyék, Országút, Pálvölgy, Pasarét, Pesthidegkút-Ófalu, Petneházyrét, Remetekertváros, Rézmál, Rózsadomb, Szemlőhegy, Széphalom, Szépilona, Szépvölgy, Törökvész, Újlak , Vérhalom, Víziváros , Zöldmál
Budapest III. kerület Óbuda-Békásmegyer: Aquincum, Aranyhegy, Békásmegyer, Csillaghegy, Csúcshegy, Filatorigát, Hármashatárhegy, Kaszásdűlő, Mátyáshegy, Mocsárosdűlő, Óbuda, Óbudaisziget, Remetehegy, Rómaifürdő, Solymárvölgy, Táborhegy, Testvérhegy, Törökkő, Újlak , Ürömhegy
Budapest IV. kerület Újpest: Istvántelek, Káposztásmegyer, Megyer, Népsziget , Székesdűlő, Újpest
Budapest V. kerület Belváros-Lipótváros: Belváros, Lipótváros
Budapest VI. kerület Terézváros - városrész: Terézváros
Budapest VII. kerület Erzsébetváros: Erzsébetváros, Istvánmező
Budapest VIII. kerület Józsefváros: Istvánmező , Józsefváros, Kerepesdűlő, Tisztviselőtelep
Budapest IX. kerület Ferencváros: Ferencváros, Gubacsidűlő, József Attila-lakótelep
Budapest X. kerület Kőbánya: Felsőrákos, Gyárdűlő, Keresztúridűlő, Kőbánya-Kertváros, Kúttó, Laposdűlő, Ligettelek, Népliget, Óhegy, Téglagyárdűlő, Újhegy
Budapest XI. kerület Újbuda: Albertfalva, Dobogó, Gazdagrét, Gellérthegy , Hosszúrét, Kamaraerdő, Kelenföld, Kelenvölgy, Kőérberek, Lágymányos, Madárhegy, Őrmező, Örsöd, Péterhegy, Pösingermajor, Sasad, Sashegy , Spanyolrét, Szentimreváros, Tabán
Budapest XII. kerület Hegyvidék: Budakeszierdő , Csillebérc, Farkasrét, Farkasvölgy, Istenhegy, Jánoshegy, Kissvábhegy, Krisztinaváros , Kútvölgy, Magasút, Mártonhegy, Németvölgy, Orbánhegy, Sashegy , Svábhegy, Széchenyihegy, Virányos, Zugliget
Budapest XIII. kerület: Angyalföld, Margitsziget, Népsziget , Újlipótváros, Vizafogó
Budapest XIV. kerület Zugló: Alsórákos, Herminamező, Istvánmező, Kiszugló, Nagyzugló, Rákosfalva, Törökőr, Városliget
Budapest XV. kerület: Pestújhely, Rákospalota, Újpalota
Budapest XVI. kerület: Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály, Sashalom
Budapest XVII. kerület Rákosmente: Akadémiaújtelep, Madárdomb, Rákoscsaba, Rákoscsaba-Újtelep, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákoskert, Rákosliget, Régiakadémiatelep
Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre: Alacskai úti lakótelep, Almáskert, Bélatelep, Belsőmajor, Bókaytelep, Erdőskert, Erzsébettelep, Ferihegy, Ganzkertváros, Ganztelep, Gloriett-telep, Halmierdő, Havanna-telep, Kossuth Ferenc-telep, Lakatostelep, Liptáktelep, Lónyaytelep, Miklóstelep, Rendessytelep, Szemeretelep, Szent Imre-kertváros, Szent Lőrinc-telep, Újpéteritelep
Budapest XIX. kerület Kispest: Kispest, Wekerletelep
Budapest XX. kerület Pesterzsébet: Gubacsipuszta, Kossuthfalva, Pacsirtatelep, Pesterzsébet, Pesterzsébet-Szabótelep
Budapest XXI. kerület Csepel: Csepel-Belváros, Csepel-Kertváros, Csepel-Ófalu, Csepel-Rózsadomb, Csepel-Szabótelep, Csillagtelep, Erdőalja, Erdősor, Gyártelep, Háros, Királyerdő, Királymajor, Szigetcsúcs
Budapest XXII. kerület Budafok-Tétény: Baross Gábor-telep, Budafok, Budatétény, Nagytétény
Budapest XXIII. kerület Soroksár: Millenniumtelep, Soroksár, Soroksár-Újtelep