Termőföld rendelés aznapi kiszállítással és további részletes információ: 06-20-92-73-626 |
Ennek az osztálynak talajai olyan éghajlat alatt keletkeznek, melyben a talajra hulló csapadék a mállásnál keletkezett sók kilúgzására nem elegendő. A talajban visszamaradó só telíti a humuszt. A telített humusz felhalmozódik és a talajt sötétszinüre festi. A mállásnál felszabaduló aluminium és vasvegyületek sem lúgozódnak ki, hanem kovasavval egyesülve agyagos vegyületeket képeznek. Így keletkezik az agyagos és humuszos fekete mezőségi föld, a hires orosz csernoszjom.
A csernoszjom. A tipusos csernoszjom aránylag száraz éghajlat alatt buja füves növényzet hatására keletkezett sötétszinü, humuszban gazdag, mélyrétegü talaj, amely fokozatosan megy át az altalajba.
A csernoszjomterületek jellemző növényalakulata a mezőség (steppe).
Mezőség alatt nyilt, fátlan vagy fában szegény, füvel és, más dudvákkal benőtt területet értünk. A növénytakaró zárt szőnyeget képez és szárazságot türő fajokból áll. A füvek főleg több éves gyepfüvek, leveleik keskenyek, merevek, gyakran szúrósak, sokáig megmaradnak hervadt állapotban. Köztük egy éves füvek is vannak. Tavasszal számos virág is diszlik a mezőségen, liliomfajták, nőszirom, Corydalis, Adonis vernalis stb.
A mezőséget az éghajlat hozza létre. A mezőségek éghajlata szárazföldi jellegü. Meleg és száraz nyár, hideg és hosszú tél jellemzi. A növényzetnek két nyugalmi időszaka van, az egyik a nyári szárazság, a másik a téli hideg miatt.
Tavasszal a mezőség üde zöld, nyáron a növényzet kisül, elfonnyad, ilyenkor a mezőségen a szürkés sárga szinek uralkodnak. Az őszi nedvesség ismét hoz létre egy kis zöldet, ekkor főleg egy éves Chenopodium fajok diszlenek.
Az orosz mezőség évi csapadéka 370 és 540 milliméter közt van, átlag 450 milliméter.
Ennek a kevés csapadéknak is csak egy része jut be a talajba, mert a nagy síkságon akadálytalanul és hevesen végigsiető szelek a nedvesség elpárolgását rendkivül előmozdítják.
Olyan éghajlati viszonyok ezek, melyek közt csak szárazságot türő növényzet élhet meg.
Schimpernek, a növényföldrajz e jelesének véleménye szerint azok a fák, amelyek a hideg téllel biró világtájakon erdőket alkotnak, normális növekedésükhöz legalább 50 centiméter évi esőt igényelnek. Kevesebb csapadék mellett az erdő növekedése nagyon gyönge. A meleg égöv alatt vannak ugyan szárazságot türő erdők, melyek még kevesebb csapadék mellett is megnőnek, a sokkal magasabb hőmérséklet ellenére is; ilyen erdők azonban a hideg téllel biró tájakon nem nőnek meg, mert ezek kifejezetten száraz nyarat és nedves telet igényelnek.
A fák növekedésére még kedvezőtlenebb tényezők a mezőségek éghajlatában a heves, száraz keleti szelek. Woeikoff szerint az orosz erdő- és mezőségi területek éghajlata közt az a nagy különbség van, hogy az erdőterületeken, éppúgy mint Középeurópában, a nyugati szelek uralkodnak, mig a mezőségi területen télen, továbbá ősszel és tavasszal főleg keleti szelek fújnak. A keleti szél száraz és olyan időben fúj, amikor a megfagyott talaj a növény nedvességveszteségét nem pótolhatja. Ezek a száraz szelek pedig sokkal inkább ártanak a fáknak, mint az alacsonyabb növényeknek, ha olyan időben fújnak, amikor a talaj fagyott.
A mezőségi területeken a levegő nyáron rendkivül száraz, ez a fák növekedésére szintén kedvezőtlen. A párolgás ilyenkor olyan nagymérvü lehet, hogy a fák a párolgásokozta vizveszteséget nem tudják pótolni, mig a füveket a nyári nagy szárazság már a tenyészeti időszak végével éri és ennek következtében nem árt nekik.
Az orosz mezőség éghajlata ennélfogva a füves növényzet kifejlődésének kedvez.
A csernoszjom humusza. A füvek a tápanyagban gazdag talajon tavasszal buján nőnek. Sok humuszt adnak, mert a humusz oxidációja a nyári nagy szárazság miatt lassan megy végbe. A humuszt a talaj sói telítik. Ezt a telített, sötétszinü humuszt a giliszták a talajjal elkeverik. A kisebb giliszták másfél méter mélységig hatolnak le a talajban, a nagyobbak azonban nyolc méter mélységig is lemennek. A gilisztajáratokba a füvek gyökerei behatolnak és itt könnyen jutnak el nagyobb mélységekig.
A gilisztáknak nagy szerepük van a csernoszjom szemcsés szerkezetének létrehozásában. A giliszták az elnyelt földet növényi maradványokkal keverve többé‑kevésbé nagy golyócskák és hurkák alakjában választják ki. Ezek a talajban vagy megmaradnak egészben, vagy kisebb darabokra esnek szét és létrehozzák a csernoszjomok szemcsés‑morzsás szerkezetét.
A humusznak a talajjal való elkeverésében nagy részük van még a talajban élő vájkáló állatoknak is. A mezőség talajában számos ürge, hörcsög, vakond, egér, nyul stb. él, melyek állandóan keverik a talajt.
A csernoszjomban felhalmozódó humusz a talajt idővel feketére festi. Különösen feltünő a csernoszjom fekete szine nedves állapotban. A feltalaj tiszta fekete szine az északibb vidékek csernoszjomában kissé szürke árnyalatú, a mezőség legszárazabb részében pedig szürkés barna, gesztenyeszinü árnyalattal bir.
A humuszos rész vastagsága nagy, 60‑100 centiméter, de másfél méterig is terjedhet.
A humuszos rész felső szintje egyenletes feketeszinü, szüz állapotban többé‑kevésbé szemcsés-morzsás szerkezetü (A1). Bizonyos mélységben az anyakőzet szine kezd érvényesülni (A2 szint). Az átmenet ebbe a szintbe fokozatos, nem lehet a kettő közt éles határvonalat húzni. Az átmenet az altalajba szintén fokozatos, a humuszos talaj nyelvek alakjában nyulik be az altalajba. Az A2 szint szerkezete többnyire durvább, mint a feltalajé, a mélység felé a csernoszjom szögletes darabokra esik szét, melyek lefelé nagyobbakká válnak. A mélység felé szerkezete oszlopos‑rögös.
A csernoszjom morzsás szerkezete főleg az agyagosabb változatokon látható, az erősen homokos válfajokon hiányozhat. A szemcsék 2‑4 milliméter átmérőjüek, többé‑kevésbé legömbölyitett alakuak vagy bordásak.
A művelés alatt levő csernoszjomokban helytelen művelés következtében a morzsás szerkezet porszerüvé válhat, ekkor a talaj termékenysége is csökken.
A csernoszjom altalaja általában véve többé‑kevésbé porózus, merőleges hasadékok nagyobb darabokra osztják és rendszerint meszes.
Ezeken az alaki sajátságokon kivül a csernoszjomot a mészsóknak, a szénsavas és kénsavas mésznek, a mélyebben fekvő részekben való felhalmozódása jellemzi.
A mész kiválása eleinte penészszálakra emlékeztető fehéres finom erecskék alakjában jelentkezik a repedések mentén, vagy pedig mint a pórusokat körülvevő fehér szegély. A mélyebb altalajban a szénsavas mész többé‑kevésbé laza felhalmozódásokat alkot, melyek a szelvényen mint szürkés foltok mutatkoznak; továbbá szilárd, kisebb‑nagyobb konkréciókat is képez, melyek belül gyakran üresek. Ilyen szilárd mészkiválások főleg üregekben keletkeznek, melyeket a csernoszjomban lakó állatok vájnak ki. Alakjuk sokszor a játékbabák alakjára emlékeztet, ezért löszbabáknak is hivják őket.
A legtöbb mészkiválást tartalmazó szint a humuszos rétegtől bizonyos távolságra található. Az oroszok bjeloglaszkának hivják (bjeloglaszka = fehér szemecskék). A szárazabb területeken a bjeloglaszkaszint alatt gipszkiválások is vannak.
A csernoszjomhoz tehát hozzátartozik az, hogy bizonyos mélységben szénsavas mész halmozódik fel. Gyakran már a feltalaj is tartalmaz annyi meszet, hogy savval leöntve pezseg; sokszor azonban a mész kiválása csak bizonyos mélységtől kezdve (40‑60 cm) észlelhető. A mélység, ameddig a mész az altalajban megtalálható, a csernoszjom anyakőzetének jellegétől függ. Ha p. o. a csernoszjom anyakőzete eredetileg meszet nem tartalmaz, akkor egy bizonyos mélységben a szénsavas mész eltünhet és a meszes altalajt meszet nem tartalmazó altalaj váltja fel.
A vakondlyukak. A csernoszjom jellemvonásai közé tartoznak a betemetett vakondlyukak (oroszul krotovinák) is. Ha a csernoszjomba leásunk, a gödör falán kerek, megnyúlt, vagy szabálytalan alakú foltokat látunk, melyek vájkáló állatok betemetett üregeit jelzik és feltünőek akkor, ha a humuszos szintben altalajjal, az altalajban pedig humuszos anyaggal vannak kitöltve.
A csernoszjom összetétele. Chemiailag a csernoszjomot a nagy mélységig terjedő magas humusztartalom jellemzi. Ezzel összefüggően magas a csernoszjom nitrogéntartalma és rendszerint foszfortartalma is. Kilúgzás alig észlelhető, ennek megfelelőleg sok növényi tápanyagot tartalmaz. A málláskor felszabaduló vegyületek még oldhatóbb alakuvá történt változásuk után is megmaradnak a talajban, ennek következtében a csernoszjomok nemcsak gazdagok, hanem termékenyek is.
A kismérvü kilúgzás következtében a csernoszjom talaj szilikátos része egyforma összetételü az egész szelvényben. A vas és aluminiumvegyületek nem vándorolnak.
Ennek megvilágítására álljon itt egy tobolszki csernoszjom profiljának összetétele (Glinka után).
Tobolszki csernoszjom chemiai összetétele.
A szint
%
C szint
%
Kovasav
SiO2
71.7
71.3
Aluminiumoxid
A12O3
15.2
20.5
14.8
20.4
Vasoxid
Fe2O3
5.3
5.6
Mész
CaO
1.7
2.1
Magnézia
MgO
2.0
2.8
Káli
K2O
2.0
1.8
Nátron
Na2O
1.8
2.2
Humusz
7.6
2.4
Feltünő a feltalaj és az altalaj chemiai összetételének azonossága. Az altalaj csupán valamivel több bázist tartalmaz, mint a feltalaj. Eltérés főleg csak a humusztartalomban van.
A chemiai összetétellel megegyezően a szelvény mechanikai összetétele is egyforma, ennek a körülménynek a talaj vizetvezető képességére van nagy hatása. Itt nincs olyan tömöttebb szerkezetü közbenső szint, mint az ortsteinos podszolokban, amely a viz mozgását befolyásolhatná.
A csernoszjom termékenysége. Kedvező chemiai és fizikai sajátságai következtében a csernoszjom eredeti termékenysége nagy. Kitünő ismerőjük Kossovics a csernoszjomok kultursajátságait a következőképp jellemzi:
«Mezőgazdasági szempontból a csernoszjomokat röviden jellemezhetjük; ezek olyan talajok, melyek úgy chemiai, mint fizikai szempontból olyan sajátságokkal birnak, amelyekkel a jó kulturtalajnak birnia kell. A legtöbb esetben morzsás szerkezetüek, ami agyagos voltuk ellenére aránylag jól szellőzhetővé teszi őket és alkalmassá arra, hogy a csapadékot befogadják. Egyben a csernoszjomok, humuszban és leiszapolható finom részekben való gazdagságuk következtében sok vizet képesek raktározni a felső rétegekben, anélkül, hogy ellaposodnának, ettől morzsás szerkezetük óvja meg őket; ez utóbbi egyszersmind a gyors kiszáradástól is megvédi őket, amennyiben a viznek a felszinre való emelkedését megnehezíti. Az összes megfigyelések szerint a csernoszjomok termékenysége hirtelen csökken, ha szerkezetüket túlságba vitt és helytelen megműveléssel elrontják.
A csernoszjom szelvénye. (KOSSOVICS után.)
Ami a növények tápanyaggal való ellátását illeti, ebben a tekintetben a csernoszjomok a leggazdagabbak közé sorolhatók. A csernoszjomok aránylag gazdagon vannak ellátva az összes tápanyagokkal és művelés alatt termékenységüket megőrzik nagyon hosszú ideig, néhány évszázadig is. Ez elsősorban jó fizikai sajátságaiktól függ, amelyek a mállási folyamatokat előnyösen befolyásolják, másodszor attól, hogy ezek a talajok főleg már eredetileg is gazdag kőzetekből keletkeztek, harmadszor a talajok gyenge kilúgzásától. Ha azonban a csernoszjomok különösen nagy és sokáig tartó termékenységének okait kutatjuk, tekintetbe kell vennünk azt a körülményt is, hogy a csernoszjomokon, a sajátszerü éghajlatuk következtében, bőtermésü évek rossztermésü évekkel váltakoznak és az utóbbiakban a termés a talajokból csak nagyon kevés tápanyagot vesz ki. Természetes azonban az, hogy idővel a csernoszjomok is kezdenek kimerülni, először azok, melyek szegényebb anyakőzeten és nedvesebb éghajlat alatt keletkeztek. A csernoszjomtalajok kimerülését az elért termések nagysága, a talajrészecskék elhordása és a lehulló por mennyisége befolyásolják. Az eddigi megfigyelések szerint az orosz csernoszjomok először foszforhiányt mutatnak, azután nitrogénhiányt, amely nehezen oldható humuszos anyagokban foglaltatva, mindig kevésbé mozgóvá válik.»
A csernoszjomokban a csekély kilúgzás következtében évezredek mállasztó munkájának eredménye van felhalmozva. Ez okozza azt, hogy a csernoszjom területeken a termés nagyságát nem annyira a talaj tápanyag gazdagsága, mint a csapadék mennyisége szabja meg. Ha nem jut elég viz a talajba, akkor ezeken a gazdag talajokon is csak gyenge aratás esik. A vizzel való helyes gazdálkodásnak, az öntözés és a «száraz gazdálkodás» (dry‑farming) módszereinek alkalmazása itt életbe vágó fontosságuak.
A csernoszjom elterjedése igen nagy. Oroszországban és Szibériában összefüggő nagy zónát képez; Oroszországnak déli felét majdnem kizárólag csernoszjom borítja. Európában nagyobb területeken fordul elő még Galiciában, Romániában és Magyarországon, foltokban Németországban is található. Az Északamerikai Egyesült Államokat a Szikláshegység és a Mississippi medencéje közt vonuló széles csernoszjom‑öv osztja ketté, egy nyugati száraz és egy keleti nedves éghajlatú részre. Dél‑Amerikában, Argentinában a Parana folyó két partját kiséri széles csernoszjomöv.
Nagyobb területet borít a fekete föld még Indiában, ahol regurnak hivják. A regur képezi a hires indiai gyapottermőföldeket; hatalmas vastagság, mely egy‑két méter közt váltakozik, de helyenként öt métert is érhet el, továbbá nagy humusztartalom (8‑9%) jellemzik. Ezek a nagytermékenységü földek kimeríthetetleneknek látszanak, 2000 év óta üznek rajtuk mezőgazdaságot trágyázás nélkül.
A csernoszjom osztályozása. Ami a csernoszjom osztályozását illeti, az orosz kutatók a fekete réteg vastagsága és humusztartalma alapján négy tipust különböztetnek meg. Ezek: 1. az északi csernoszjom; 2. a közönséges csernoszjom; 3. a kövér csernoszjom és 4. a déli csernoszjom.
A közönséges csernoszjomban a humuszos réteg vastagsága átlag 70 cm, a feltalaj humusztartalma 6‑10%. A kövér csernoszjomban a humuszos réteg átlag egy méter vastag, humusztartalma 10‑16%. A déli csernoszjomot a feltalaj szürkés árnyalata jellemzi, a fekete alaptónus azonban még felismerhető. Ezekben a csokoládészinü csernoszjomokban a feltalaj 60‑70 cm vastag, humusztartalmuk 4‑6%. A déli csernoszjomok átmenetet képeznek a félsivatagi öv gesztenyebarna talajaihoz, mig az északi csernoszjomokon a podszolképződés nyomai láthatóak. Ezeknek feltalaja szürkés árnyalatú, humusztartalma 4‑6%.
A csernoszjom Magyarországon.
Magyarországon a csernoszjom nagy elterjedésü. Az oroszországi közönséges csernoszjommal azonosítható fekete mezőségi talaj borítja az erdélyi Mezőséget. Itt a humuszos horizont 60‑70 cm vastag, fekete, alatta sárgásbarna foltokkal tarkított világosabb szinü réteg következik, mely 110 cm mélységben sárga agyagos altalajba megy át. A feltalaj 5.5% humuszt tartalmaz, szerkezete rögös, a rögök könnyen esnek szét szögletes szemcsékre. Az altalaj szerkezete prizmásan rögös.
Chemiailag a feltalaj és altalaj egyforma összetétele jellemzi. Karbonátokat nem tartalmaz. Jó, de erősen agyagos természeténél fogva nehezen megművelhető talaj ez, mely a foszfor mütrágyát meghálálja.
Az erdélyi Mezőség talajai összetételének megvilágítására álljon itt egy kolozsmegyei talaj elemzése.
Fekete mezőségi talaj Pusztakamarásról (Kolozs megye).
A
B
C
0-20 cm
%
80-100 cm
%
120-140 cm
%
Kovasav
SiO2
10.31
10.57
10.20
Aluminiumoxid
Al2O3
8.64
9.38
8.71
Vasoxid
Fe2O3
5.19
5.39
5.39
Magnézia
MgO
0.96
1.17
1.46
Mész
CaO
0.73
0.75
0.61
Nátron
Na2O
0.39
0.29
0.29
Káli
K2O
1.14
1.17
1.03
Kénsav
SO3
0.04
0.04
0.01
Foszfor
P2O5
0.07
0.07
0.07
Mangánoxidul
MnO
0.13
0.14
0.14
Sósavban oldódott összesen
27.60
28.97
27.91
Kötött viz
3.85
3.22
3.22
Nedvesség
4.41
5.63
3.56
Humusz
5.32
5.01
1.15
Sósavban nem oldódott
58
56
63.63
100.00
99.07
99.54
A talaj elmállott részének összetétele tehát az egész szelvényben egyenlő, a talaj tápanyagtartalma, a foszfor kivételével, nagy.
Ha a sósavas kivonat összetételét a talaj teljes feltárása utján nyert adatokkal összevetjük, azt látjuk, hogy nemcsak az elmállott rész összetétele azonos az egyes szintekben, hanem az egész talaj is az.
A szint
C szint
%
%
SiO2
71.5
72.0
Al2O3
15.9
15.8
Fe2O3
6.1
6.3
MgO
1.6
1.8
CaO
1.2
0.8
Na2O
0.4
0.3
K2O
2.5
2.2
Az egész szelvény egyenlő összetételéből azt következtethetjük, hogy ezen a talajon erdő sohasem volt, mert ha lett volna rajta, akkor az erdő alatt végbemenő mállás hatására az aluminiumnak, a vasnak és a bázisoknak a feltalajból ki kellett volna lúgozódniok és a feltalajnak több kovasavat kellene tartalmaznia, mint az altalajnak. A kovasavtartalom azonban az egész szelvényben ugyanaz.
Pax botanikai vizsgálatai is megerősítik ezt a következtetést. Szerinte a harmadkor növényei a jégkorszakban beállott száraz éghajlat hatására elpusztultak; lösz rakódott le és ezen a löszön gazdag mezőségi növényzet telepedett meg, mely keletről vándorolt ide még a jégkorszak ideje alatt vagy közvetlen utána. Ez Pax vizsgálatainak az eredménye. A Mezőség talajának az összetétele pedig azt mutatja, hogy a lösz lerakódása óta a Mezőség mindig erdőtlen volt.
Talajunk tehát valódi mezőségi talaj, melyet az oroszországi közönséges csernoszjommal azonosíthatunk.
Az Alföld mezőségi jellegü talajai.
Az Alföldön a következő mezőségi talajtipusok vannak:
1. Sötétbarna mezőségi talajt találunk a Duna‑Tisza közének, továbbá a tiszai Alföldnek löszterületein. Ez a déli csernoszjomhoz hasonlítható talajtipus. Szine sötétbarna, majdnem fekete, a humuszos horizont 5‑6% humuszt tartalmaz, átlag 1 m vastag, alsó részében világosabb foltok tarkítják. Alatta gyengén humuszos, sárgás és szürkés csíkokkal tarkított löszt találunk. Már a humuszos horizont is tartalmaz meszet. A feltalaj szemcsés szerkezetü, az altalaj prizmásan rögös.
Ezek a talajok Alföldünk legjobb talajai, mély rétegüek, kitünő fizikai állapotuk és tápanyagbőségük következtében nagy terméseket adnak. Helyenként foszforpótlásra szorulnak.
Összetételük megvilágítására egy békésmegyei sötétbarna mezőségi talaj elemzésének eredményét adom.
Sötétbarna mezőségi talaj Csorvásról (Békés megye).
A
B1
B2
0-18 cm
%
50-80 cm
%
100-120 cm
%
Kovasav
SiO2
5.93
5.86
5.35
Aluminiumoxid
Al2O3
8.10
7.98
6.93
Vasoxid
Fe2O3
4.83
4.86
4.60
Magnézia
MgO
1.71
1.81
2.24
Mész
CaO
3.22
5.11
9.84
Nátron
Na2O
0.13
0.15
0.15
Káli
K2O
1.21
1.16
0.91
Szénsav
CO2
0.46
2.11
6.62
Kénsav
SO3
0.08
0.07
0.06
Foszfor
P2O5
0.20
0.18
0.13
Mangánoxidul
MnO
0.09
0.08
0.08
Sósavban oldódott összesen
25.96
29.37
36.91
Kötött viz
4.47
4.30
4.08
Nedvesség
1.95
1.69
0.83
Humusz
5.96
5.42
2.50
Nem oldódott
61.46
59.22
55.68
100.00
100.00
100.00
A talaj magas humusztartalmával tünik ki, a feltalaj 5.96% humuszt tartalmaz, a humuszos réteg vastag, 120 centiméter mélységben még mindig 2.50% humusz van. Az egész szelvény meszes. A talaj káli és foszfortartalma is igen magas, magas ezenkivül nitrogéntartalma is, mely a feltalajban 0.32%, a B1 rétegben 0.26 és a B2‑ben, 120 centiméter mélységben 0.12%. Ezekben a talajokban sem találunk olyan kilúgzásos és felhalmozódásos szinteket, mint az erdei talajokban. Ezek régi mezőségi talajok, melyek a löszt lehullása óta borítják.
2. Világosabb szinü mezőségi földek vannak az Alföld ártéri képződményein. Ezek fiatal talajok, melyeknek mezőségi jellege sokszor még nem alakult ki teljesen. Alacsonyabb humusztartalom és vékonyabb humuszos horizont jellemzik őket. Szinük világosbarna vagy szürke.
3. Mezőségi földdé alakulnak át a jól lecsapolt szurokföldek is, ezek igen kötött, nehéz agyagtalajokat adnak.
4. A Duna‑Tisza közének homokterületén a megkötött homok szintén mezőségi jellegü talajjá alakul át. Az átalakulás lassú, a humusz felhalmozódása csekély fokú, 2‑3%; a talaj laza marad, kifejezett szerkezet nélkül. Az Alföld homoktalajai közt ezek a mezőségi jellegü homokok a legjobbak, számtalan átmenet köti őket össze a futóhomokkal. Mezőgazdasági értéküket a humusztartalom szabja meg.
5. Az Alföldön, továbbá az Alföldet szegélyező dombvidéken világosabb szinü, 2‑3% humuszt tartalmazó világosbarna mezőségi talajokat is találunk, melyeket a feltalaj alatt levő tömöttebb réteg jellemez. Az altalaj rendszerint lösz. Gyakran az egész szelvény meszes. Ezek hajdani erdőtalajok, melyeket már régóta szántás alá vettek, mesterséges mezőséget csináltak belőlük, aminek a mai éghajlati viszonyok is kedveznek. A művelés hatására a talajok humusza kissé megszaporodott, a nagyfokú párolgás következtében a mész a meszes altalajból felszívódott és az egész szelvényt elmeszesítette. Ezek a talajok a lösz lerakódása óta kétszeres változáson mentek keresztül, az eredeti mezőségi talajt először az erdő degradálta, ekkor keletkezett az agyagos B horizont, majd az erdő kiirtása óta az erdőtalaj ujból mezőségi talajjá változott át.
Ezek kitünő talajok, mérsékelt trágyázással jó és biztos terméseket adnak.
A csenoszjom‑öv talajai gyakran szenvednek a szárazságtól. Magyarországon az utolsó száz év közül huszonkettőben volt rossz a termés a szárazság miatt. Ezért ebben a zónában a dry farming művelési módszerei, továbbá az öntözés nagy jelentőségüek.
Oldal URL
Formátumok
Kulcsszavak
Partnerek
Budapest I. kerület Várkerület: Gellérthegy , Krisztinaváros , Tabán , Vár (Budapesti vár), Víziváros
Budapest II. kerület: Adyliget, Budakeszierdő , Budaliget, Csatárka, Erzsébetliget, Erzsébettelek, Felhévíz, Gercse, Hársakalja, Hárshegy, Hűvösvölgy, Kővár, Kurucles, Lipótmező, Máriaremete, Nyék, Országút, Pálvölgy, Pasarét, Pesthidegkút-Ófalu, Petneházyrét, Remetekertváros, Rézmál, Rózsadomb, Szemlőhegy, Széphalom, Szépilona, Szépvölgy, Törökvész, Újlak , Vérhalom, Víziváros , Zöldmál
Budapest III. kerület Óbuda-Békásmegyer: Aquincum, Aranyhegy, Békásmegyer, Csillaghegy, Csúcshegy, Filatorigát, Hármashatárhegy, Kaszásdűlő, Mátyáshegy, Mocsárosdűlő, Óbuda, Óbudaisziget, Remetehegy, Rómaifürdő, Solymárvölgy, Táborhegy, Testvérhegy, Törökkő, Újlak , Ürömhegy
Budapest IV. kerület Újpest: Istvántelek, Káposztásmegyer, Megyer, Népsziget , Székesdűlő, Újpest
Budapest V. kerület Belváros-Lipótváros: Belváros, Lipótváros
Budapest VI. kerület Terézváros - városrész: Terézváros
Budapest VII. kerület Erzsébetváros: Erzsébetváros, Istvánmező
Budapest VIII. kerület Józsefváros: Istvánmező , Józsefváros, Kerepesdűlő, Tisztviselőtelep
Budapest IX. kerület Ferencváros: Ferencváros, Gubacsidűlő, József Attila-lakótelep
Budapest X. kerület Kőbánya: Felsőrákos, Gyárdűlő, Keresztúridűlő, Kőbánya-Kertváros, Kúttó, Laposdűlő, Ligettelek, Népliget, Óhegy, Téglagyárdűlő, Újhegy
Budapest XI. kerület Újbuda: Albertfalva, Dobogó, Gazdagrét, Gellérthegy , Hosszúrét, Kamaraerdő, Kelenföld, Kelenvölgy, Kőérberek, Lágymányos, Madárhegy, Őrmező, Örsöd, Péterhegy, Pösingermajor, Sasad, Sashegy , Spanyolrét, Szentimreváros, Tabán
Budapest XII. kerület Hegyvidék: Budakeszierdő , Csillebérc, Farkasrét, Farkasvölgy, Istenhegy, Jánoshegy, Kissvábhegy, Krisztinaváros , Kútvölgy, Magasút, Mártonhegy, Németvölgy, Orbánhegy, Sashegy , Svábhegy, Széchenyihegy, Virányos, Zugliget
Budapest XIII. kerület: Angyalföld, Margitsziget, Népsziget , Újlipótváros, Vizafogó
Budapest XIV. kerület Zugló: Alsórákos, Herminamező, Istvánmező, Kiszugló, Nagyzugló, Rákosfalva, Törökőr, Városliget
Budapest XV. kerület: Pestújhely, Rákospalota, Újpalota
Budapest XVI. kerület: Árpádföld, Cinkota, Mátyásföld, Rákosszentmihály, Sashalom
Budapest XVII. kerület Rákosmente: Akadémiaújtelep, Madárdomb, Rákoscsaba, Rákoscsaba-Újtelep, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákoskert, Rákosliget, Régiakadémiatelep
Budapest XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre: Alacskai úti lakótelep, Almáskert, Bélatelep, Belsőmajor, Bókaytelep, Erdőskert, Erzsébettelep, Ferihegy, Ganzkertváros, Ganztelep, Gloriett-telep, Halmierdő, Havanna-telep, Kossuth Ferenc-telep, Lakatostelep, Liptáktelep, Lónyaytelep, Miklóstelep, Rendessytelep, Szemeretelep, Szent Imre-kertváros, Szent Lőrinc-telep, Újpéteritelep
Budapest XIX. kerület Kispest: Kispest, Wekerletelep
Budapest XX. kerület Pesterzsébet: Gubacsipuszta, Kossuthfalva, Pacsirtatelep, Pesterzsébet, Pesterzsébet-Szabótelep
Budapest XXI. kerület Csepel: Csepel-Belváros, Csepel-Kertváros, Csepel-Ófalu, Csepel-Rózsadomb, Csepel-Szabótelep, Csillagtelep, Erdőalja, Erdősor, Gyártelep, Háros, Királyerdő, Királymajor, Szigetcsúcs
Budapest XXII. kerület Budafok-Tétény: Baross Gábor-telep, Budafok, Budatétény, Nagytétény
Budapest XXIII. kerület Soroksár: Millenniumtelep, Soroksár, Soroksár-Újtelep